Századok – 1976

Tanulmányok - Bán Imre: Korai felvilágosodás és nemzeti műveltség 1052/VI

KORAI FELVILÁGOSODÁS ÉS NEMZETI MŰVELTSÉG 1053 is megkérdőjelezi, s ha nem hiszünk is Paul Dibonnak, aki a ,,hívő Bayle" tézisét védte (1959), annyi bizonyos, hogy a nagy francia gondolkodó kálvinista vallásának előírásait szigorúan megtartotta: Rotterdamban rendszeresen látogatta az istentiszteleteket s évente négyszer úrvacsorázott.5 Mindezzel csak arra kívánunk utalni, hogy a feudális Magyarországon, különösen az ellenreformáció folytonosan erősödő nyomása alatt, aligha, vagy legalábbis igen kevéssé volt talaja még a Bayle képviselte óvatos felvilágosodásnak is. Szauder József, magyar felvilágosodásunk kiváló szakértője, e szellemi mozgalom hazai jelenlétére csak 1730 tájától következtet, minthogy a katolikus egyház ezekben az években kezdi támadni az indifferentizmust, a protestáns ortodoxia pedig a remonstrans és egyéb heterodox eszméket.® Nézetünk szerint — s ezt ezúttal is nyomatékosan hangsúlyozzuk — felvilágosodásról csak ott lehet vagy érdemes beszélni, ahol a vallási tudatformától való elszakadás, tehát a laicizálódás már jelentékeny szintet ért el, ha ez nem nyilvánult is meg a vallás külsőségeivel történő szakítás formái ban. Témánk szempontjából azonban többé-kevésbé közömbös, hogy a 17. század előre mutató szellemi mozgalmait minek nevezzük — a felvilágosodás előtörténetének vagy korai felvilágosodásnak —, a tények ugyanis magukért beszélnek. Ezek közül pedig első és alapvető az, hogy a magyar szellemi élet és művelődés élesen és kibékíthetetlenül kettéosztott volt: katolikus vagy protestáns. Ha először a társadalmi tudatformák legfontosabbikát, a filozófiai gondolkodást vesszük szemügyre, e tételt már világosan igazolhatjuk. Maga a tény természetesen eddig sem volt ismeretlen: Erdélyi János, Kvacsala János és főként Mátrai László kutatásai7

teljes világításba helyezték, ha a régieknél a társadalmi meghatározókra nem derült is fény. Csak futólagos szemléből is kiviláglik, hogy az új, ha teológiai köntösbe burkoltan is, mindig a protestáns oldalon jelentkezik. Ramus logikája Bisterfeld tankönyvei és Tolnai Dali János vakmerő iskolai reformja nyomán jelenik meg a magyar szellemi életben; a Comenius hatása alatt filozofáló Bayer János először taglalja világosan Bacon elveit; Pósaházi János és Czabán Izsák az atomizmus magyar filozófusai. Legmagasabbra természetesen a kartéziánus Apáczai Csere János emelkedik, aki már Magyar Encyclopaediá\kbax\ bizonyságot tesz a tudományoknak a teológiától való függetlenségéről, s puritánus-vallásos meggyőződése ellenére ki meri jelenteni, hogy a biblia mindig a köznép nyelvén beszél, s igazságai a tudomány tételeivel ellenőrizendők.8 A kartéziánus filozófia a század utolsó harmadára^ szinte polgárjogot nyer Kolozsvár és Debrecen felsőfokú tanintézeteiben (Szathmárnémeti Mihály, Szathmári Pap János, Szilágyi Tönkő Márton, Apáti Miklós), ha bizonyos visszalépésekkel, Apáczai merész elveinek részleges feladásával is. Debrecen hosszú időre állandósuló ramizmusa viszont — Szilágyi Márton csak kryptokartéziánus 6 Littérature française. L'âge classique III, 1680—1720 par Bené Pomeau, Paris, Arthaud, 1971. 192. s kk — Pierre Dibon: P. В., le philosophe de Rotterdam, Paris et Amsterdam, Elsevir, 1959. 6 Szauder József : A XVIII. századi magyar irodalom és a felvilágosodás kutatásának feladatai, Irodalomtörténeti Közlemények (ItK), 1969 és Az estve és Az álom c. kötetben, Bp. 1970. 27 — 28. ''Erdélyi János: A bölcsészet Magyarországon, Bp. 1885. (Filozófiai írók Tára); Kvacsala János: Egy félszázad a magyarországi philosophia történetéből, Budapesti Szemle, 1891, LXVIÏ. köt.; Mátrai László: Régi magyar filozófusok, Bp. 1961. 8 Bán Imre: Apáczai Csere János, Bp. 1958, 482 (Disputatio de mente humana !}