Századok – 1976
Tanulmányok - Várkonyi Ágnes R.: Társadalmi fejlődés és állami önállóság (Habsburg-abszlutizmus és független Magyarország) 1018/VI
TÁRSADALMI FEJLŐDÉS ES ÁLLAMI ÖNÁLLÓSÁG 102 ö és Svájc példájára is tekintettek. A konföderáció — mondta a fejedelem — annyit ér, amennyi a tartalma. Ez pedig nem több és nem kevesebb, minthogy a konföderációs eskü a közös érdekhez való igazodásra, a központi akarat elfogadására kötelez a rendi széttagoltsággal szemben. Láttuk: Justus Lipsius elmélete szerint is a konföderáció a megegyezés, a központi kormányzás eszköze lehet. Mert az okosság, a tapasztalat azt kívánja — írja —, hogy „minden hatalom egy ember kezébe legyen". A magyar konföderációnak valamikor 1704 elején kellett megalakulnia. Töredékes forrásaink szerint Rádaynak tevékeny része lehetett benne és a főurak, vármegyék szövetsége volt. Rákóczi kezdetben átmeneti megoldásnak szánta, amíg az országgyűlés nem dönt az új Magyarország államformájáról.4 6 Miért hívott össze Rákóczi országgyűléseket? (szécsényi: 1705, marosvásárhelyi, ónodi: 1707, sárospataki: 1708.) A régi rendi magyar államot akarta volna visszaállítani? Csakis a politikai és osztályerőviszonyok teljes összefüggésrendszerét ismerve ítélhetünk erről reálisan. A Habsburg-udvar a szabadságharc kirobbanása után mindjárt országgyűléssel véli leszerelhetőnek a szabadságharcot. Lipót császár már 1704 elején kilátásba helyezte, I. József pedig 1708 februárjára össze is hívta Rákóczi államával szemben a magyar országgyűlést. Kétségtelen, hogy a nemesség és a külföld számára demonstratív célokat is szolgáltak Rákóczi országgyűlései. Hiszen a Habsburg-udvar a szabadságharcot csupán magánérdekeiket hajszoló főurak, barbár nemesek és félrevezetett, fölbujtogatott jobbágyok lázadásának tekintette, s véleményét elég széleskörű nemzetközi propagandával terjesztette. S ha még meggondoljuk, hogy Rákóczinak van fejedelmi udvara, de államának Buda csak potenciális fővárosa, további következtetésekre juthatunk. Sokkal lényegesebb azonban, hogy Rákóczi a magyar politikai élet régi hagyományaira építve tudta csak elfogadtatni az országos érdekegyesítés gyakorlati követelményeit, nemcsak a vármegyékkel, hanem a főurakkal, a városokkal és a vitézlő renddel is. Törvényt követeltek szabadságukról a katonák és törvénnyel kívánták jogaikat megpecsételni a különböző vallásfelekezetek. Az országgyűlések programját minden esetben Rákóczi és köre határozta meg és készítette elő. A szécsényi országgyűlés eredményeit így foglalta össze Rákóczi XIV. Lajos számára: „Ilyeíi módon az egész nemzetet megnyertem ügyemnek, közös akarattal reám ruházták a hatalmat és annyira bíznak bennem, hogy szinte elmondhatom, szuverén hatalom van a kezemben."4 7 Hol van ennek a kijelentésnek a reális fedezete ? Hiszen tudjuk, hogy a szécsényi országgyűlésen Rákóczinak híveivel együtt kudarcokban is bőven volt része. A rendi erők főurak és nemesek — fölébe kerekedtek a központi hatalom híveinek: az Udvari Tanács helyett a fejedelem korlátozására a Senatust hozták létre és a 46 Rákóczi államáról ld. a Szécsényben 1975. nov. 22-én rendezett tudományos ülés előadásait: Köpeczi В.: Néhány gondolat Rákóczi államáról. Benda К. : A kuruc állam diplomáciai szervezete. Wellmann I.: Rákóczi államának kérdéséhez. 14—18. Hopp L.: A szécsényi konföderáció és a lengyel példa, 19 — 24. Mezey В.: Jogforrások a Rákóczi-szabadságharc államában 24 — 33. TaJcáts L.: A kuruc állam egészségügyi szempontból, 33 — 34. N. Kiss I.: Hadsereg, adó és társadalom a kuruc államban, 35 — 38. Az első konföderáció 1704. évi forrásairól és kialakításában Ráday Pál feltételezhető szerepéről: Rákóczi állama és Nógrád vármegye c. tanulmányunk uo. 48 — 49. 47 II. Rákóczi Ferenc XIV. Lajosnak. Munkács 1705. dec. 30. Köpeczi: 1958. i. m. 83. Fiedler: i. m. 17. k. 354.
