Századok – 1976
Tanulmányok - Várkonyi Ágnes R.: Társadalmi fejlődés és állami önállóság (Habsburg-abszlutizmus és független Magyarország) 1018/VI
1042 R.VÁRKONYI ÁGNES igazodó alapelvei először Bethlen Gábor fejedelem kormányzásában4 3 majd Magyarországon az 1650—1660-as években Zrínyi Miklós politikai mozgalmában tűntek fel. A kor államelméleti írásaiban már korábban megjelenő egyes elvek Zrínyi Miklós műveiben és a környezetében keletkezett politikai programiratokban már államkormányzási követelményrendszer egységébe kapcsolódnak. Az állam külső és belső biztonsága, egysége — ekkor még a török hódítás nyomasztó körülményei között tervezett egysége—, az erős és rendbentartott, a nép fiaiból toborzott hadsereg, a nemesség javaiból is merítő adórendszer, a jobbágy és földesúr közé álló központi hatalom, a közügy érdekében a vallási ellentétek rendezése, az ország gazdasági erőforrásainak kihasználása, aktív kereskedelempolitika, jó viszony és összefogás a szomszéd országokkal és átgondolt művelődéspolitika, olyan kívánalmak voltak, amelyek részleteiben vagy egységben kimutathatóan tovább éltek Ráday Pál, Gerhard György és Rákóczi közvetlen munkatársait alkotó többi nemes között is.44 A központi kormányzat szervezeti kereteit Rákóczi több intézkedéssel teremtette meg, mégpedig úgy, hogy a vármegyékben és a városokban az államtanács tagjai és fegyveresek segítségével megszervezte hatalmi bázisát. Gyakorlatilag ez úgy zajlott le, hogy 1703 végétől kezdve az államtanács tagjai fegyveres kísérettel kiszálltak a vármegyékbe és a városokba, leváltották a régi vezetőtestületet és Rákóczi jelöltjeit választották meg a helyükbe. Feladataik a királyi biztosokéhoz hasonlatos, azzal a megszorítással vagy különbséggel, hogy nem királyi hatalom áll mögöttük és a jobbágykatonaság fegyveres erejére támaszkodnak. Tudtunkkal az első, és talán legnehezebb vármegyei tisztségválasztást a Kajali Pál vezetésével kiküldött bizottság hajtotta végre Máramarosszigeten 1703 november 19-én. A megbízottak beszámoltak róla, hogy amikor a vármegyei nemesség nehezen fogadta el a választás módját, Rákóczi jelöltjét, „kívánván más vármegyék példája szerint több személynek candidatioját", ők így válaszoltak: „Nagyságod nem osztja pénzen a tiszteket." Mintha Lipsiust idézték volna.4 5 A vármegyékben viharos jelenetek, tiltakozások, fölzúdulások kísérték a választásokat, vagy némán tűrt a nemesség, de nem felejtett, mert 1706 tavaszán és nyarán egyre gyakrabban emlegette ezt is a kiváltságain esett többi sérelemmel együtt. Az udvari tanács tagjai pedig az első vármegyei és városi tisztújítások tűzkeresztsége után olyan gazdasági és politikai megbízások sorozatát hajtják végre hasonló módszerekkel, hogy többször összeütközésbe kellett kerülniök főurakkal, nemesekkel, haditisztekkel és jobbágyokkal, mindazokkal, akik a szabadságharc követelte közérdek rovására csak egyéni érdekeiket nézték. A közösségi érdeket kifejező államformát — eredetileg csak átmeneti jelleggel — a konföderációban határozták meg. A konföderáció messzireúyuló hazai és nemzetközi hagyományokban gyökeredzik. Zrínyi Miklós a különböző rendi főméltóságviselőket és a szomszéd országokat konföderációval fogta volna össze közös cselekvésre. Rákóczi és hívei azonban Lengyelország, Hollandia 43 Bethlen Gábor fejedelemségének államhatalmi jellegét minősítve legutóbb: „az ő próbálkozása mutatott leginkább a független, centralizált nemzeti abszolutista állam perspektívája felé. A perspektíva helyes volt. A keresztülvitel megkísérlése is. . ." Kosáry D.: Magyarország és Kelet-Európa a XVI—XVII. században. Valóság, 1973. 9. sz. 38. 44 Vö.: Történelmi személyiség, válság és fejlődés. 628, 639. 45 Kajali Pál és Szuhai Márton jelentése Rákóczinak. OL A Rákóczi-szabadságharc levéltára. II. 2, E/A.
