Századok – 1976
Tanulmányok - Várkonyi Ágnes R.: Társadalmi fejlődés és állami önállóság (Habsburg-abszlutizmus és független Magyarország) 1018/VI
1030 ] В,. VÁRKONYI ÁGNES tartomány is heves konkurrenciahare színtere.1 4 Magyarországon, Erdélyben és Horvátországban az elkobzott főúri és nemesi birtokokat sok esetben az udvar különböző nemzetiségű hívei kapták meg bérletbe vagy öröktulajdonba. De sok példa van rá, hogy eredeti tulajdonosaik kezéhez kerülnek vissza a fiskalizált javak. Beszédes bizonyság erre, hogy 1685-ben mintegy 600, főleg észak-kelet-magyarországi birtokot adnak vissza régi tulajdonosaiknak. Lipót császár a magyar kamara, az udvari kamara és az érsek tiltakozása ellenére dönt így. Megkívánja az igazság, hogy hangsúlyozzuk: a magyarországi főúri és nemesi osztály számos tagja egyénileg megtalálta számítását a Habsburg államhatalom alatt. A városi elöljáróságba a központi hatalom érdekeit képviselő királyi .biztosok segítségével kerülnek be katolikus vagy frissen áttért, bármely nyelvű nemesek, 1695-ben Lipót császár helyt adva a vármegyék panaszának, megtiltja a városoknak, hogy a piacra bevitt élelmiszerekre túlságosan magas adót vessenek ki. Az eladósodott Eperjes hegyaljai szőlőjét megvásárlók között olyan nemesek vannak, mint Klobusiczky Ferenc és Szirmay István.1 5 A Habsburg-állam magyarországi uralma a dinasztia és a rendek kompromisszumát testesítette meg. Az 1687-i országgyűlés ezt a kompromisszumot hivatott államhatalmi szinten törvényesíteni: Magyarország örökös királyság lett, a rendek lemondtak a fegyveres ellenállás jogáról. Viszonzásul a császár grófi címeket adományozott ós a városokat sújtó törvénnyel együtt szentesítette a főnemesi családok hitbizományt létesítő jogát. Az államszervezet ugyancsak a centralizáció és a rendiség kettősségét mutatja. A török kiűzése után a magyar királyságot nem történelmileg kialakult egységében, hanem a középkori territóriumok és a dinasztia politikai szempontjai szerint létrehozott külön kerületek fenntartásával szervezték a Habsburg államrendszerbe. A kormányzás teljes központosításáról sem beszélhetünk még. Az államszervezetet központi hivatalok, régi rendi intézmények, a központi hivatalokhoz kapcsolt rendi szervek (pl. a vármegyék) és átmeneti hivatalok (bizottságok, adminisztrációk) labirintusa alkotta. Kétségtelen azonban, hogy az irányítás és ügyintézés menetrendjét a központi akarat érvényesítésének nagyon erős tendenciája jellemezte. A császár lényegében 14 A sómonopóliumban részes magyar főurakról először Sinkovics I. : Eszterházy Pál nádor és az erdélyiek kereskedelmi társasága. Klebelsberg Magyar Történetkutató Intézet Évkönyve. 1937. További tényanyagot és összefüggéseket tártak fel Várkonyi : i. m. 1965. 711 — 712 és Szakoly: i. m. 1971. Kollonics és Oppenheimer ellentétéről: 16 —17. Károlyi sószállítmányárói: Horváth István elszámolása. Tiszabecs, 1702. dec 26. OL Károlyi Levéltár Missiles 52 es. 15 1685. évi birtokvisszaadásról a bécsi levéltárakból feltárt anyag alapján, a nemesség névsorával és birtokainak összesített jegyzékével Károlyi Ä. : Buda és Pest visszavívása 1686-ban. Átdolgozta Wellmann I. Bp. 1936. 94 — 96. I. Lipót császár rendelete 1695. júl. 4. Eperjes Város lt. i.h. M. B-l. A királyi biztosi intézmény történetér© vonatkozó irodalmat összefoglalja és a centralizált abszolutista államhatalom összefüggésében vizsgálja: Komoróczy Gy.: A királyi biztosság és a debreceni királyi biztosságok 1778-ig. Hajdú-Bihar megyei Levéltár Évkönyve I. 1974. Klobusiczky Ferenc 6000 ft.-ért vette meg Eperjes városnak a tállyai hegyen fekvő Palota nevű szőlőjét 1686-ban. Eperjes Város lt. i. h. Miscellanae 1686. IV. 25. Az adóterhek miatt elzálogosított vagy eladott városi szőlők felvásárlói a hitelezők mellett: kereskedők és császári tisztek. Szirmay István 1690-ben a város két kőre járó malmát is megveszi. 1690. VI. 20. Eperjes Város lt. i.h. Mag. 1690—1699 B-l 2. A tulajdonost cserélő városi vagyonra sok hasonló példa közül: Nagybánya 3991 ft. 20 dénárra becsült szőlőjét gr. Teleki Mihály vette meg 800 ft.-ért 1695. máj. 21. Közli Nagybánya és vidéke, 1881. máj. 24. szám.
