Századok – 1976
Tanulmányok - Várkonyi Ágnes R.: Társadalmi fejlődés és állami önállóság (Habsburg-abszlutizmus és független Magyarország) 1018/VI
TÁRSADALMI FEJLŐDÉS ES ÁLLAMI ÖNÁLLÓSÁG 102 ö rendeletekkel kormányzott. Ellenőrzése alá vonta és igyekezett megszüntetni a vármegyék és városok önkormányzatát. Olyan egyszerű ós a birodalmi nagypolitika szempontjából valóban kevéssé lényeges ügyben, mint pl. egy kis végvár kapitányának elmaradt fizetése, nem a magyar rendi és központi kormányszervek döntenek, hanem véleményt terjesztenek fel, s a Titkos tanács és az uralkodó határoz. Mivel azonban az államhatalmat a pártharcait vívó udvari arisztokrácia sajátította ki, mindez nem az ország, hanem egyes csoportok, rétegek érdekeinek rendelődött alá. A végrehajtó hatalom ugyancsak az abszolutizmus és rendiség kettősségét tükrözte: a rendeleteknek a császári katonaság és a vármegye rendi tekintélye, fegyveres ereje szerzett érvényt. 1697-ben a hegyaljai felkelők ellen a császári ezredek oldalán a mozgósított vármegyék és magyar csapatok is felvonultak. De a Habsburg-államhatalmat megtestesítők keresztül húztak minden tervet, meghiúsítottak minden kísérletet, amely a korszerű magyar hadsereg létrehozását célozta. Következetesen arra törekedtek, hogy a hadsereget németekből, külföldi zsoldosokból szervezzék meg. Sokan a magyar katonák képzetlenségére hivatkoztak az állandó magyar hadsereg felállítását követelőkkel szemben, valójában a Habsburgdinasztia érdekeit féltették. A dinasztia, a rendek és az udvari arisztokrácia érdekei keresztül-kasul keresztezték egymást, s az országban anarchia dúlt, a törvényen kívüliség viszonyai uralkodtak. Nem az egyetlen, de nagyon jellemző példa, hogy mikor Kassán Spankau császári generális felesége — ,,a generális asszony" — az állam jogán, de egyéni haszonra kocsmát tart, a polgárság a városi közösség kára miatt emel szót ellene, a magyar nádor az ország törvénye nevében tiltakozik, a kamarák pedig az állam megkárosítása miatt követelik megbüntetését. De minden hiába; a városi, a rendi és a központi hatalom egyaránt tehetetlen.16 Ha a kormányzási módszereket a különböző csoportérdekekkel összefüggésben vizsgáljuk, méginkább közelebb kerülünk a Habsburg-abszolutizmus és a magyarországi társadalmi fejlődés összefüggéseinek megértéséhez. A monopóliumok és elővásárlási jogok bányapolgárok, hámorosok, cívisek, szőlőtulajdonos parasztok, kézművesek, kisnemesek, s kereskedésből élő csoportok, vagyis jelentős társadalmi rétegek alól húzták ki a talajt.17 Nagy összegek és értékek kerültek ki az országból. Joanelli rézkereskedelmi nyeresége 1651—1667 között 300—400 ezer rajnai arany körül mozgott.38 A befektetés azonban messze elmaradt a nyereség mögött. A vagyoni koncentráció folyamatával párhuzamosan az alsó társadalmi rétegek helyzete minőségileg romlott. A monopoliumokban, elővásárlási kiváltságokban bennefoglaltatott az asszisztencia is. Vagyis a rakodást, szállítást a vármegyék Baranyai В.: Az örökös királyság eszméje 1656 —1687 és Eszterházy Pál. Károlyi Árpád Emlékkönyv. Bp. 1934. Á magyar hadsereg felállításáról császári vezetés alatt. Csáky István felsőmagyarországi főkapitány és Esterházy Pál sikertelen javaslatai: Károlyi—Wellmann: i. m. 97 —103 és Iványi E. : Esterházy Pál nádorsága. Kézirat. 17 Takáts S. : A magyar tőzsérek és kereskedők pusztulása. Uo. : Marhakereskedésünk a Keleti Kompánia kezében. MGSz 1900. 18 Vlachovich: i. m. 218 — 238, Pech A. idézett köteteinek anyaga sokoldalúan bizonyítja az ország bányakincsei és bányajövedelmei kihordása ellen tiltakozó korabeli röpiratok ós programiratok megállapításait. Nádasdy Oratioja, a Siralmas Panasz és az Elmélkedés idevágó sorait idézi Várkonyi: i. m. 1972. 626 — 627. A Siralmas Panasz keletkezéstörténetét új összefüggésekbe állította és a Siralmas Könyörgő Levél c. röpiratot feltárta: Péter K.: À magyar nyelvű politikai publicisztika kezdetei. Bp. 1973.
