Századok – 1976

Tanulmányok - Köpeczi Béla: A Rákóczi-szabadságharc és Európa 1009/VI

A RÁKÓCZI-SZABADSÁGHARC ÉS EURÓPA 1017 melyre jelenlegi igényüket építik, Hobbes elve, miszerint minden jog a hata­mon alapszik".2 0 A béketárgyalások megszakadtak, s amikor 1711 -ben újra kezdődtek, már a mediáció nem lépett közbe, a magyar nemesség közvetlenül egyezett ki a bécsi udvarral, de úgy, hogy feladta a szabadságharc alapvető követeléseit és az erdélyi fejedelemség különállóságának biztosítását is.21 Rákóczi az emigrációban is reménykedett abban, hogy az általános béke­tárgyalásokon a különböző hatalmak támogatni fogják őt Erdély követelésé­ben azért, hogy — mint a Déduction des droits de la Principauté de la Transyl­vanie című irat mondja: — „szilárd, tartós és megbonthatatlan" békét hoz­zanak létre Európában. Szerinte ugyanis addig béke nem lesz, amíg nem bizto­sítják Magyarország és Erdély jogait, mert ezen országok lakói könnyen for­dulhatnak a törökhöz segítségért, ami újabb háborúk forrása lehet. Hivat­kozott arra is, hogy Ausztria túlzott megerősödése nem lehet a többi hatalom érdeke, viszont az erőegyensúly biztosítása szempontjából fontos tényező az önálló Erdély. Az európai hatalmakat azonban a középeurópai erő­egyensúly kérdése nem foglalkoztatta, elfogadták a Habsburg-birodalom nagy­hatalmi helyzetét még pedig hosszú időre, tulajdonképpen a 20. század elejéig. Rákóczi írja Emlékirataiban: „Milyen kevés leleményt és előrelátást talál az utókor külföldi alkudozásaimban, milyen bizonytalanoknak és túl kiterjed­teknek látja majd mindet, ha nem vizsgálja figyelemmel a kor körülményeit és mindazoknak az uralkodóknak ós udvaroknak a szellemét, amelyekkel tár­gyalni kellett."2 2 Valóban tekintetbe kell venni az objektív körülményeket és a korabeli politikai gondolkodást ahhoz, hogy ítélhessünk. Ha ezt tesszük, azt állapíthatjuk meg, hogy nem a tervek voltak alapvetően rosszak, hanem az erő hiányzott. A belső erő hiányát Magyarország gazdasági-társadalmi elmaradottsága és az osztályharc kiéleződése magyarázza, a külsőét az, hogy Rákóczinak nem sikerült megfelelő szövetségest találnia. Sokan illuzionizmussal vádolják a magyar szabadságharc vezetőit. De vajon csak a siker lehet valamely törté­nelmi esemény realitásának mércéje? Bizonyára nem. A Rákóczi-szabadságharc beleillik azoknak a mozgalmaknak a sorába, amelyek a cseh felkeléssel kezdődtek, a magyar és lengyel szabadságküzdel­mekkel folytatódtak, s végül a nemzeti államok kialakulásához vezettek Európának ebben a részében. Mint hagyomány az egész későbbi magyar fejlődést eszmeileg befolyá­solta. Merített belőle a feudalizmus idején a függetlenségért harcoló nemesség, a kapitalizmus körülményei között nacionalista célokra használta fel az ural­kodó osztály egy része, s végül a függetlenség és társadalmi haladás összefüg­gésében idézte emlékét a magyar progresszió. 20 Archívum Rákoczianum, II. Oszt. III. köt. 158. 21 Lukinich I.: A szatmári béke és okirattára. Bp., 1925. 22 II. Rákóczi Ferenc Emlékiratai, Vas István ford. Bp., 1951. 29.

Next

/
Oldalképek
Tartalom