Századok – 1976
Tanulmányok - Várkonyi Ágnes R.: Társadalmi fejlődés és állami önállóság (Habsburg-abszlutizmus és független Magyarország) 1018/VI
R. Várkonyi Ágnes: Társadalmi fejlődés és állami önállóság (Habsburg-abszolutizmus és független Magyarország) „Szándékom hazám teljes boldogság át megszerezni," írta II. Rákocz Ferenc 1703 szeptemberében XIV. Lajosnak.1 Tömörebben nem is lehetne megfogalmazni, hogy nemcsak fegyverrel harcolt az ország szabadságáért a Habsburg-hatalom ellen, hanem új magyar államot szervezett. Magyarország történetét a 18. század elején két politikai tendencia jellemezte: az egyik az önálló államiság megvalósulása felé mutatott, a másik a Habsburg-dinasztia birodalmi rendszerébe épülve tört utat. Az elsőre alig hét esztendő (1703—1711), a másikra még a feudalizmus viszonyai között is több mint száz év jutott (1711—1848). De mindkettő hosszú előzményekre tekint vissza, hatásaiban pedig évszázados jelentőségű. S mi több, a két politika ütközete olyan időszakban zajlott le, amikor Nyugat-Európában nagy nehézségek és megrázkódtatások közben, de már feltartóztathatatlanul fejlődnek a kapitalizmus előzményei, kialakul a világkereskedelem, a manufaktúraipar, s létrejönnek a polgári nemzetállamok alapjai. Közép-Kelet-Európában pedig ugyancsak most történnek olyan változások, amelyek megszabják az elkövetkezendő két évszázadban uralkodó viszonyok jellegét.2 Indokolt tehát a kérdés: Merre vitte Magyarországot e döntő „történelmi pillanatban" a Habsburg-államhatalom? És merre igazította a magyarországi társadalom útját Rákóczi állama? Vagy a lényeget jobban megvilágító kérdésekkel élve: Milyen fejlődési tendenciák öltöttek testet a Habsburg-dinasztia magyarországi hatalmában? És milyen társadalmi-gazdasági erők törtek felszínre a szabadságharcban kialakuló új magyar állammal? 1 II. Rákóczi Ferenc XIV. Lajoshoz. Szatmári tábor 1703. szept. 22. Köpeczi В.: II. Rákóczi Ferenc válogatott levelei. Bp. 1958. 42 — 44. Franciául kiadva: J. Fiedler: Aktenstücke zur Geschichte Francz Rákóczys und seiner Verbindungen mit dem Auslande. Wien. 1855 — 1858. Fontes Rerum Austriacarum. 17. köt. 437. 2 A 17. századi fejlődés kettős jellegéről folyó nemzetközi vita hatalmas irodalmát áttekinti H. Langer: Eine neue „Krise des Feudalismus". Zeitschrift für Geschichtswissenschaft. 1971. (XIX) évf. 7. A magyar irodalomban először ismertette: Zimányi V: A 17. századi gazdasági és társadalmi regresszió néhány aspektusa. Történelmi Szemle, 1 973. A közép-kelet-európai fejlődésben a korszak horderejével a további fejlődés szempontjából ugyancsak gazdag irodalom foglalkozik, itt csupán saját álláspontunk kialakítását segítő legfontosabbakat említhetjük: Pacli Zs. P.: A nemzetközi kereskedelmi útvonalak XV—XVII. századi áthelyeződésének kérdéséhez. Századok. 1968. — P. Jeannin: Les comptes du Sund comme source pour la construction d'indices généraux de l'activité économique en Europe (XVIe—XVIIIe siècle). Revue Historique, 88 (1964). — J. Topolski: Narodziny Kapitalizmu w Europie XIV—XVII. wieku. Warszawa. 1965. — W. Abel: Agrarkrisen und Agrarkonjunktur, 2. kiadás. Berlin. 1966. — D. Pichet: Növekedés és megtorpanások Franciaországban a XV—XVIII. században. Világtörténet. 1968. — J. A. Gierowski: L'Europe centrale au XVIIe siècle et ses principales tendances politiques. XIII ICHS. Moskow. 1970.
