Századok – 1976

Történeti irodalom - Hiller István: A soproni egyetemi hallgatók mozgalmai a két világháború között (Ism. Fogarassy László) 989/V

TÖRTÉNETI IRODALOM 989 HILLES ISTVÁN: A SOPRONI EGYETEMI HALLGATÓK MOZGALMAI A KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖZÖTT (FEJEZETEK A SOPRONI EGYETEM TÖRTÉNETÉBŐL, 1919—1945) (Sopron. 1975. 218 1. A Soproni Szemle Kiadványai, szerk. Mollay Károly. Új sorozat, 8. szám) Azon alkalommal, hogy Sopron szabad királyi várossá emelésének 700. évfordulóját ünnepelte, a városi tanács anyagi támogatásával jelent meg ez a könyv. Előzménye a szerző „Sopron harca a hajdani Selmecbányái főiskola idetelepítéséért 1919-ben" (Soproni Szemle 1969. 2. 97—106), amelyben a nagymúltú Bányászati és Erdészeti Akadémia viszonytagságairól számolt be elköltözésétől egészen addig, míg Sopronban végleges otthonra talált. Foglalkozott ezzel a témával az Erdészeti és Faipari Egyetem évkönyvében is. A főiskola történetét az őszirózsás forradalomtól a soproni népszavazásig első ízben ifj. Krug Lajos dolgozta föl „Tüzek a végeken" (Sopron 1931) c. könyvében. (Később Missuray-Krug Lajos néven írt.) Hiller István négy évtized múltán már nehezebb feladatot vállalt, mint elődje, mert föl kellett kutatnia az időközben óriási módon felgyülemlett könyvtári és levéltári anyagot. A részletes dokumentáció mellett külön elismerést érdemel páratlan illusztrációgyűjteménye. — A 96. oldalon levő fényképhez azonban jó lett volna olyan megjegyzést fűzni, hogy a középen álló, muzeális egyenruhát viselő fegyveres nem felkelő, hanem az Eszterházyak fraknói várát őrző gránátos. (A mediatizált birodalmi hercegi családok feudális jogai közé tartozott, hogy egyenruhás testőrséget, illetve magánkatonaságot tarthattak.) A könyvnek körülbelül háromnegyed része esik a Tanácsköztársaság kezdeteitől a soproni népszavazással lezáruló időszakra, egy negyede pedig az 1922. január 1-től 1945. június 17-ig terjedő korszak eseményeit tárgyalja, tehát részben az ellenforradalmi rendszer bukásán is túlmegy. Ezt a tagolódást nem tartjuk aránytalannak, hiszen a saintgermaini békeszerződés aláírásától a népszavazás eredményének kihirdetéséig Sopron a magyar (és részben az osztrák) történelemben elsőrendű szerepet játszott, utána viszont jelentősége nem több, mint egy főiskolával rendelkező vidéki városé. A soproni főiskola fiatalsága szociális szempontból tarka, politikailag pedig szintén heterogén társaság volt. Az első években nagyszámú hallgatója volt az utódállamoknak ítélt területekről. A tanári kar meglehetősen liberális szellemű volt. A Tanácsköztársaság idején a hallgatók nagy része a proletárdiktatúra híve volt; ott voltak a nagycenki ellenforradalmi kísérlet leverésénél, s részt vettek a magyar Vörös Hadsereg harcaiban is. Az ellenforradalom győzelme után a nacionalisták váltak hangadóvá. Érdekes, hogy a soviniszta-irredenta hangulat ellenére, a szélsőjobboldali egyesületek (MOVE, ÉME stb.) nem találtak a diákság közt kedvező talajra. A szerző részletesen foglalkozik a soproni főiskolások szereplésével a nyugatmagyarországi felkelésben, az októberi restaurációs kísérletben és a soproni népszavazás idején. „Az ágfalvi csata" (helyesen: ütközet) című fejezetben a felkelésben résztvett főiskolások neveit is felsorolja, amennyiben ki lehetett deríteni. Ezek közé be kell iktatni Krug Lajosét és törölni Maderspach Viktor nevét, mert nem főiskolás volt, hanem Erdélyből menekült huszárkapitány. A népszavazásról szóló fejezetben meg kellett volna említeni Domschitz Ferenc főiskolás, lékai lakos nevét, akinek a brennbergi bányászok közt folytatott magyarérdekű agitációja tragikusan végződött. Már csak annak a dokumentálására is, hogy nemcsak az Ödenburger Heimatdienst Ausztria javára dolgozó agitátorait bántalmazták.