Századok – 1976
Történeti irodalom - Világtörténet képekben. II. köt; 1640-től 1970-ig (Ism. Haraszti Éva) 986/V
988 TÖRTÉNETI IRODALOM 988 A második világháborút követő időszak világszerte nagy gazdasági fellendülést hozott magával, az elmúlt évtized pedig éppen a technikai fejlődés teremtette kérdésfeltevés, a lét vagy nemlét megválaszolásában a fegyveres konfliktust elvetve, mind határozottabban a gazdasági verseny és az ideológiai küzdelem igenlésével felelt. Ez a felelet, az anyagi javakban és szellemi eredményekben egyaránt bővelkedő modern kornak, a szocialista életformának éppúgy, mint más társadalmi viszonyok között élő emberek millióinak, egyaránt a legtöbb biztonságot nyújthatja. Melyek azok a szempontok, amelyek figyelembevételével az igen komoly érdemekben bővelkedő újkori ós legújabbkori képes világtörténetet még jelesebbé lehetne tenni. Minthogy e munka több, mint 30 000 példányban jelent meg, — s feltehetően több kiadást fog megérni — művelt ós kevésbé művelt, szak- és szakképzetlen közönséghez egyaránt eljut, úgy vélem, igen gondosan kell mérlegelni az adott lehetőségeken belül az arányok kialakítását. Természetes módon színesebbek, jobban sikerültek azok a politikai és művészeti részek, amelyek a szerzőknek évek óta kedvelt kutatási területeit alkotják és amelyekben hazai sikereken túl, messzebbre ható eredményeket is elértek. De az már nem helyeselhető, ha ez megbontja az arányt, amely mindig a fejlődés egész menetéhez, a világ eseményeiben elfoglalt szerepének megfelelően illeti. Konkrétan nem helyes, ha a szecesszió több helyet kap, mint a legújabbkori stílusirányzatok, ha Daumier-t megismerjük, de Rodin-ról az egész kötetben egy szó sem esik, ha Disraeli szerepet kap, de Melbourne vagy Palmerston létezéséről nem tudunk, ha Dreyfusról két kép van, James Connolly-ról egy sem, ha Shirley Temple szerepel fotón és festményen, de Evelyn Waugh nem kap említést. Sorolhatnánk más neveket, mint Emerson, Mauriac, Nansen, Nervi, Modigliani, Pevsner, Nash, Arp, Beaverbrook, Thyssen, Thomas Dylan, Fucik, Turner, Ranke és mások. Miért maradtak ki? Nem arról van szó, hogy éppen ezek miért maradtak ki. Hanem arról, hogy nem voltak eléggé kialakítva az egységes szerkesztési elvek arról, hogy milyen eseményt, milyen szinten kell megjeleníteni. Egyes korszakokban, egyes politikai vagy művészeti kérdéseket sokkal részletesebben ábrázolnak a szerzők, nem egyszer ismételve a szereplő tevékenységét (pl. N. Bohr háromszor szerepel). Ezek a hibák a szerzők nagyobb együttműködésével, egymás lektorálásával és művészeti szaklektor bevonásával kiküszöbölhetőek lettek volna. (A kötet öt lektora ugyanis történész.) Kiküszöbölhetőek lettek volna a kisebb szöveghibák, elírások (pl. az 1851-es londoni kiállítás világkiállítás volt, Spinning Jenny mindkét helyen két n-el írandó, O'Connell dupla 1-lel) illett volna Palladio műalkotásainak "helyét megjelölni, a korabeli viccek közül néhány jobbat találni, kézírások közzététele helyett a fenti személyiségek közül beilleszteni néhányat és számos kisebb-nagyobb észrevétellel lehetne szaporítani a kívánságok listáját. De ez nem lenne helyénvaló. Mert e nagy és újszerű vállalkozás valóban nem a kisebb hibákkal, hanem eredményeivel mérhető le. Milyen művészi érzékkel válogatta Hanák Péter össze a színes képmellékleteket, mennyire jó politikai érzékkel, többnyire szellemesen és jellemzően válogatottak a politikai események, milyen jól, összefogottan jelenik meg a modern világ képe ! A képszerkesztés és tipográfia, Szvoboda Gabriella munkája, nagy és gondos munkát igényelt. Nem egészen kielégítő azonban a halvány háromszöggel való jelölés — a képnek szövegekhez illesztése. A képek minősége is változó, sok térképen alig lehet elolvasni a szövegeket. Mindent összevetve, öröm kézbevenni a kötetet. Öröm, mert számos új adattal, szemponttal szaporítja tudásunkat: így, ahogy van, értéket, jelentős értéket képvisel, ötletes, nyitottszemű történészek alkotása. Jó könyv. H. HARASZTI ÉVA
