Századok – 1975
Tanulmányok - Pintér István: Az antifasiszta munkásegység problémái Magyarországon az 1933–36-ös években 337/II
368 PINTÉR ISTVÄN a bizalmatlanságot.7 3 Felismerte azt is, hogy egyeseknél az egységfront elfogadása nem azonos az érte folyó harccal, hanem csak ürügy náluk a hangoskodásra, miközben sem a szakszervezetekben, sem a pártszervezetekben semmilyen munkát nem végeznek, s ezzel magát az egységfront ügyét is kompromittálják.74 Szem előtt kell tartani, — olvashatjuk ugyancsak Rózsa Richárd 1935 áprilisi jelentésében —, hogy „majd minden szociáldemokrata ma utálja a »csak kritizálást«, »építeni« akar. Tehát az elvtársaknak aktívan részt kell venniök a szociáldemokrata pártéletben." Körzetmegbízotti tisztséget, házi agitációt kell vállalni, mindenütt a munka révén kell befolyásra szert tenni. Ez azonban nemcsak pozíció szempontjából fontos — írja —, hanem azért is, mert újabb, eddig eléggé ki nem használt legális lehetőségeket nyújt a kommunisták számára. Javasolja, hogy a kommunisták a szocialista szervezetekben ne mint kommunisták lépjenek fel, mert a leggyakrabban még „leszavazzák" őket, hanem baloldali szociáldemokratákként, s így erjesztő, balratoló szerepök jobban érvényesül.75 Mind általánosabb az a vélemény, hogy az egységfront nem lehet a pártmunka részkérdése, hanem annak központi kérdésévé kell válnia. Új jelenségként vetődik fel egyrészt: a szakszervezetek mellett a szociáldemokrata pártszervezetekre, s az egységfront szempontjából legalkalmasabb szervezetek megnyerésére való koncentrálás, mint pl. Angyalföld, Kispest, Újpest, Kőbánya, Erzsébetváros, Óbuda, a rákosmenti falvak pártszervezetei, az OIB, a Vörös Segély és az MSzDP által ujonan létesített Wallisch-alap és más szervezetekkel való együttműködés keresése. Ezt is először szervezeti keretek nélkül javasolják, s csak a kölcsönös bizalom megerősödése után kellene a szervezett együttműködést felvetni. Másrészt: az aktívabb baloldali funkcionáriusokkal közvetlen kapcsolatot kell teremteni. Ez utóbbi „nagyon meggyorsíthatja a munkát" olvashatjuk az egyik javaslatban.76 Ez az indítvány ebben az időben már bizonyos pozitív eredmények tanulságaként hangzik el. 1934 végén eredményes volt a kommunista vezetés alatt álló Tandíjreform Bizottságnak Kéthly Annához intézett kérése: interpelláljon a parlamentben a magas tandíjak ügyében, Kéthly vállalkozott erre, bár ő is jól tudta, — ha nem tudta volna, Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter az interpellációra adott válaszában figyelmeztette erre, — a kezdeményezés mögött kommunisták állnak.7 7 Az OIB-nek Buchingerhez intézett kérdésére, hogy hajlandó volna-e az egységfront ügyében személyesen tárgyalni, válasza nem volt elutasító.7 8 Ezek az első kísérletek vezettek el oda, hogy 1935 legelején a KMP konkrét kísérletet tegyen az MSzDP erre alkalmas vezetőivel a személyes kapcsolatok felvételére. Elsősorban Szakasits Árpádról volt szó, de gondoltak Mónus Illésre és Buchinger Manóra, további az OIB titkárára, Révész Ferencre és néhány - a jelentésben nem jelzett — funkcionáriusra, vagyis azokra, akik hivatalosan elutasították ugyan az egységfrontot, de a gyakorlatban nagyobb 73 Uo. 1936. máj. 2-i jelentés. 74 PI Arch. 600. f. 2/622. 1936. febr. 20-i jelentés. Jellemző tünet - olvashatjuk egy márc. 13-i jelentésben —, hogy nagyon sok proli azt hiszi magáról, hogy bolsi, de semmiféle mozgalomban nem vesz részt. Bejár egy-két este a szervezetbe, ott mindent gáncsol és azt hiszi ezzel elvégezte feladatát. Sebes Pál, a párt titkára, ehhez széljegyzetként hozzáfűzte: „Sajnos, ez helyes meglátás." 75 Uo. 76 PI Arch. 600. f. 2/622. 1936. ápr. 17-i ós máj. 2-i jelentés. 77 Friss Istvánné szóbeli közlése, ós az 1931-re meghirdetett országgyűlés naplója. XXIV. köt. 178. 78 PI Arch. 500. f. 2/622. 1935. febr. 20-i közlés.
