Századok – 1975
Tanulmányok - Pintér István: Az antifasiszta munkásegység problémái Magyarországon az 1933–36-ös években 337/II
AZ ANTIFASISZTA MUNKÁSEGYSÉG PROBLÉMÁI 359 rugalmasságot tanúsítottak e kérdésben. 1935 tavaszán több megbeszélésre is került sor Martos Flóra és Szakasits Árpád között. Mónus Illésnél is érdeklődtek, hogy hajlandó-e hivatalos vagy magánbesberként tárgyalni, ö azonban a KMP-vel való mindennemű tárgyalást elutasított. Álláspontját Szakasits révén ismerhette meg a KMP vezetősége.7 9 1935-ben — a hazai MSzDP vezetőivel folytatott tárgyalási kísérlettel egyidőben — a KMP kapcsolatot keresett a Prágában tartozkodó Böhm Vilmossal, a Világosság csoport vezetőjével. Böhmmel a személyi kontaktus tartósan megmaradt, közös egységfront-javaslat kidolgozására is sor került. Böhm magyarországi kapcsolatait igyekezett a kommunistákkal való együttműködés szellemében felhasználni. Szó volt arról is, hogy esetleg a csehszlovákiai SzDP-on keresztül teremtenének — nyilvánosságra nem hozott — egységfrontot a KMP és az MSzDP között.80 Ezek a kísérletek azonban az MSzDP vezetőinek makacs ellenállása, a Világosság csoport befolyásának rohamos csökkenése miatt nem vezettek eredményre. A személyi kapcsolatok tartós fennmaradása révén az együttműködés helyes taktikájának kialakulásában mégis volt szerepük. A Szakasitssal és Böhmmel folyó puhatolódzó tárgyalások híven tükrözték az egységfronttal szimpatizáló, de azt hivatalos formában vállalni nem merő szociáldemokrata vezetők álláspontját, egyben véleményük jelentős mértékben hozzájárult nemcsak a személyi kontaktus kibontakozásához, hanem a helyes — a szociáldemokraták indokait is figyelembe vevő — egységfront taktika kialakításához.8 1 Hivatalos szinten ezek a helyes, az útkeresést jelző álláspontok csak fokozatosan és egyáltalán nem visszaesések nélkül érvényesültek. Ebben nemcsak a sokéves, az együttműködést mérgező, az egymás iránti bizalmat, a jóhiszeműséget kétségbevonó politikának volt szerepe, hanem annak is, hogy a napi események időről időre kérdésessé tették a még túlságosan a nemzetközi tapasztalatokra épülő, a magyar munkásmozgalomban kevésbé alkalmazható egységfront-taktikát. Űgy tűnik, hogy a KMP vezetőinek egy része a már ismertetett jelzések ellenére türelmetlen volt és nem azt vizsgálta, hogyan lehetne a jobboldali szociáldemokraták álláspontját jól ismerve is keresni az együttműködést, támogatni a pártban az erősödő egészséges, előremutató tendenciákat, hanem időnként igazolni kívánta, hogy a „szociálfasizmusról" és a burzsoáziának tett lakáj szolgálatról szóló idejétmúlt felfogás magyar vontkozásban megállja a helyét. Erre utal az a dukumentum is, amely az együttműködésen fáradozó 79 Martos Flóra a KMP vezetőivel való tárgyalás színhelyéül Csehszlováki át ajánlotta. Szakasits erre nem látott az adott időszakban lehetőséget, mert, mint mondotta: „nekik most a legnagyobb mértékben vigyázniok kell magukra". „Mónus talán a szíve mélyén sajnálja az elutasítást — hangoztatta Szakasits Martos Flórának Mónussal történt beszélgetéséről —, mert szerinte Mónusban vannak baloldali beállítások, de nagyon kell vigyázniok magukra. Ha a tárgyalások kitudódnának..." Szakasits — a jelentós szerint — egy későbbi időpontban viszont hajlandóságot mutatott a tárgyalásra, s vállalta, hogy megszerzi az érdekképviseleti törvénytervezetet. Ez utóbbit teljesítette is. (PI Arch. 500. f. 2/522.) 80 Erre vonatkozóan lásd: PI Arch. 500. f. 1/190., 500/837., továbbá 651. f. 6. es. 81 Egy másik, ugyancsak Martos Flórától származó jelentés szerint Szakasits arról panaszkodott, hogy mindig „a buta frázisokkal" lépnek fel ellenük, s ezt még akkor is el kell utasítani, ha együttműködni akarnak. Martos Szakasits megjegyzéséhez hozzáfűzte: „Szerintem, ha nem is így van egészen a dolog, de valószínűleg sokszor elvetik a súlykot és nem jó taktikával dolgoznak az embereink. Jó volna ebben az irányban beszólni velük" (PI Arch. 500. f. 2/522).
