Századok – 1975

Közlemények - Tihanyi János: A Schulze–Boysen/Harnack ellenállási csoport és az 1944. július 20-i összeesküvés historiográfiája 89/I

98 TIHANYI JÁNOS kációkhoz hasonlóan — nem is tud választ adni a hitleri főhadiszállásról kikerült óriási értékű és nagy mennyiségű hírszerzési anyagok eredetére (Rudolf Roessler: „Lucy" forrásai; a svájci hírszerzőszervek: a Hausamann-Iroda, Masson ezredes információs kapcsolatai); a Nyugat-Európában megjelent különféle divatos kémregények, köztük „A háborút Svájcban nyerték meg" megállapításainak elvi cáfolatán24

kívül abból a szempontból is értékes, ahogyan a második világháború alatti német ellenállás egy speciális részét közvetve, a svájci szovjet hírszerzőcsoport tevékenységének tükrében, azzal összefüggésben is ábrázolja. Az 1944. július 20-i összeesküvés A nácik háborús vereségei következtében a német monopoltőke egyrésze kiutat keresett. A szovjet fronton elszenvedett vereségek érlelték meg ezt a szervezkedést. Az ún. „Goerdeler-csoport" a német imperializmust akarta átmenteui és szovjetellenes irányzatot képviselt, ezzel szemben az összeesküvés „Kreisauer Kreis" elnevezésű része reálpolitikai célkitűzéseket kívánt megvalósítani. Utóbbihoz állt közel von Stauffenberg gróf ezredes, aki a Szovjetunióval történő megbékélés és a Németországban megvalósítandó erőteljes szociális-társadalmi átalakulás álláspontját képviselte. 1944. július 20-án Stauffenberg személyesen kísérelte meg Hitlert — annak főhadiszállásán — megsemmisíteni. Hitler könnyebb sérülésekkel megmenekült. Az időközben Berlinben és másutt megkezdődött katonai puccskísérletet Goebbels vezetésével néhány óra alatt elfojtották. Még aznap agyonlőtték Stauffenberget és három társát, majd megkezdődött a széleskörű megtorlás. Kivégezték, koncentrációs táborokba vitték nemcsak az összeesküvésben résztvevőket, de azok családtagjait is; azokat is, akik tudtak az összeesküvés valamely momentumáról. Nem kímélték az öregeket, nőket és gyermekeket sem. A Stauffenberg gróf által elhelyezett bomba és a Bendlerstrasse udvarán végrehajtott kivégzés között eltelt órák bizonyították: a váratlan helyzetben elsősorban Goebbels vezetésével a hitleri hatalom képviselői gyorsabban, határozottabban cselekedtek. Hitler megdöntésének ez a kísérlete bevonult a történetírásba nemcsak egyes résztvevőinek személyes bátorsága miatt, hanem, mert ezt a kísérletet a német tisztikar — arisztokrácia — főtisztviselők egy részének szervezkedése előzte meg, hogy a nyilvánvalóan elvesztett háborúból kimentsék Németországot. Hogyan ? Az angolok, amerikaiak támogatásának megszerzésével, vagy a Szovjetunió háborús szerepének értékelésével? Milyen Németországot alakítsanak ki? Mindezekről és más jelentős kérdésről sok eredeti okmány, visszaemlékezés maradt fenn, illetve látott napvilágot 1946 óta. Az állig felfegyverzett, a legkülönfélébb fegyveres alakulatokkal átfogott fasiszta Németországban különleges jelentőségűnek kell minősíteni az olyan szervezkedést, amely a katonai hierarchia bázisán, belülről, a fegyveres hatalom birtokából igyekezett a zsarnoksággal végezni. A parancsok kiadásának és végrehajtásának szigorú processzusát akarták az összeesküvők ügyük szolgálatába állítani. („Walkür terv": a belső zendülések elfojtására kidolgozott katonai terv. Mint ismeretes, Stauffenbergék a Hitler-elleni merénylet sikerének tudatában azzal rendelték el a Walkiir-terv végrehajtását, hogy Hitler halálát akarja egy csoport saját céljaira felhasználni.) 24

P. Accoœ — P. Quet: La guerre a été gagnée en Suisse. Paris 1966. — Radó professzor a francia szerzőkkel vitatkozva leszögezi: a hírszerzők által eljuttatott információk fontos segítséget nyújtottak a szovjet hadvezetésnek, hogy az ellenség szándékainak ismeretében elhatározásra jusson és meghozza döntését (pl: kurszki csata). De a győzelmet a Vörös Hadsereg vívta ki. — Accoce és Quet könyvét polgári történészek is bírálják.