Századok – 1975
Közlemények - Tihanyi János: A Schulze–Boysen/Harnack ellenállási csoport és az 1944. július 20-i összeesküvés historiográfiája 89/I
A SCHULZE-BOYSEN/HARNACK CSOPORT HISTORIOGRÁFIÁJA 99 A nyugatnémet polgári történetírás táborában 1944. július 20. feldolgozása során a reakciós-konzervatív nézetek különböző képviselői szólalnak meg. A negyedszázad egyes politikai szakaszai is befolyásolták e publikációk egyrészét: a háború befejezése után egyesekben még élénken éltek a koncentrációs táborokban eltöltött évek és ennek során az ott levő kommunistákkal való közös sors, szenvedés. A maga nemében egyedülálló jelentőségre tett szert Steltzer2 4 munkássága azáltal, hogy — mint a júliusi összeesküvés tagja — a „Kreisauer Kreis" egyes fontos dokumentumait elrejtette, megőrizte és könyvében publikálta. Norvégia megszállása után Falkenhorst tábornok törzsében szállítási főnök volt. E beosztásából kapcsolatot tartott ellenállókkal, résztvett norvégiai zsidó lakosok megmentésében. Stockholmi útja során tárgyalt Brandt-tal is, aki visszaemlékezéseiben elismerően írt róla.26 Steltzert letartóztatták; a halálos ítélet végrehajtásától csak magas külföldi közbenjárás révén menekült meg, és a háború végéig koncentrációs táborban volt. Steltzer már 1946 nyarán a CDU első nyilvános berlini gyűlésén hitet tett a kommunistákkal való együttműködés mellett. A szovjet megszállási zónából eltávozva rövid ideig Schleswig-Holstein miniszterelnöke volt. Néhány héttel halála előtt, 1967. szeptember 22-én az NDK televíziójának adott nyilatkozatában áttekintést nyújtott életútjáról, majd elítélte az adenaueri politikát, követelte az NDK-val történő együttműködést és általában a nyugatnémet külpolitika feladatait tiszteletreméltó előrelátással és önkritikusan olyan teendőkben foglalta össze, amelyek azóta megvalósultak.27 A már idézett von Hassel naplói — amelyek másolatát időben kicsempészte Svájcba—28 értékes adatokat tartalmaznak az összeesküvésről. Az arisztokrata, de nem porosz junker, hanem a nyugati német területekről való diplomata Hasselt a művelt arisztokrata felháborodása jellemzi „a nehéz lovassági csizmát viselő" hatalmaskodókkal szemben. Ritter, 29 a freiburgi egyetem történelem-professzora több profeeszortársával együtt részt vett Goerdeler alkotmánypolitikai-szociális elveinek kidolgozásában. Goerdelerről írott könyvéről Rothfels kiemeli, hogy feltűnő: mennyire sikerült Ritternek egy életrajzba ágyazva az „egész" ellenállási mozgalmat ismertetni.30 Melnyikov részletesen bizonyítja, hogy Ritter szerint a történelem menetét „erős egyéniségek" határozzák meg. A Geschichte als Bildungsmachttal igazolja ezt a szovjet történész, amelyben Ritter Hitler „egyedüli felelősségének" tézisét állítja fel. Hangsúlyozza Ritter szovjetellenességét, amelynek egyik bizonyítéka a háborúnak a nyugati, illetve keleti fronton egyidejűleg történő befejezése elleni álláspontja.31 Schlabrendorff3 2 a július 20-i összeesküvés egyik markáns egyénisége volt. 6 vonta be többek között Stauffenberget a szervezkedésbe, és már 1939-ben Londonban személyesen informálta Churchillt a Lengyelország ellen küszöbönálló náci támadásról. Köny vó-25Theodor Steltzer: Von deutscher Politik. Dokumente, Aufsätze und Vorträge. Frankfurt a/M 1949. 26 Harpprecht : Willy Brandt. Porträt und Selbstporträt. Droemer Knaur, München Zürich 1971. 79 — 80. 27 Stimme der Gemeinde zum kirchlichen Leben, zur Politik, Wirtschaft und Kultur. Heft 22/1967 683. — Steltzer TV-nyilatkozatának szószerinti szövegét idézi Finker: 389 — 391. 28 Ulrich von Hassel: Vom andern Deutschland. Aus den nachgelassenen Tagebüchern 1938-1944, Zürich (Freiburg) 1946. 29Gerhard Ritter: Geschichte als Bildimgsmacht. Stuttgart 1949. 30 Rothfels: i. m. 11. 31 Melnyikov : i. m. 266 — 268. 32 Fabian von Schlabrendorff (sz. 1907) jogtanácsos, t. főhadnagy, a szovjetfronton harcoló Heeresgruppe Mitte első vezérkari tisztjének, az összeesküvésben résztvevő Tresckow vezérőrnagynak segédtisztje ós barátja volt. „Offiziere gegen Hitler" с. könyve Zürichben jelent meg 1946-ban és 1951-ben. 7*
