Századok – 1975
Közlemények - Tihanyi János: A Schulze–Boysen/Harnack ellenállási csoport és az 1944. július 20-i összeesküvés historiográfiája 89/I
90 TIHANYI JÁNOS veresen behatolt idegen hódítók ellen ós pokollá tette a megszálló hadsereg életét. Németországban — amjly a második világháború első éveiben hatalmas katonai sikereket ért el, — a nacionalizmus óriási tömegeket kerített hatalmába; ez hallatlan nehézzé tette a német ellenállási mozgalom kialakulását ós működését. E mozgalom ólén a német kommunisták álltak; a Német Kommunista Pártot üldözte legkegyetlenebbül a német fasizmus. Юе leszámoltak a német szociáldemokratákkal is, és üldöztek minden haladó erőt. Mindamellett a fasiszta Németországban is kialakultak az ellenállás különféle formái. A háború első szakaszában, amikor a náci hadsereg villámgyors győzelmeket aratott, lerohanta Lengyelországot, Franciaországot — legyőzhetetlennek látszott. A Szovjetunió megtámadása után, Moszkva előtt a Szovjet Hadsereg megállította, majd visszavetette a hatalmas, kiválóan felszerelt, óriási hadi tapasztalatokkal rendelkező német hadsereget. A háborúban fordulat állt be, megkezdődött a németek tömeges kiűzése a szovjet területekről. Mindennek jelentős hatása volt a német ellenállási mozgalom kialakulására. A kipróbált antifasisztákon kívül, — akik kezdettől fogva felismerték a német fasizmus lényegét, — most már, különböző indítékoktól vezettetve, az uralkodó osztályok egyes rétegei, képviselői, különösen egyes katonai körök is intenzíven foglalkoztak Hitler és a nácik kikapcsolásának kérdésével, egyúttal az angolokra — amerikaiakra támaszkodva, a német monopoltőke átmentésével. Kommunisták, polgári humanisták, diákok, a különféle vallásfelekezetek papjai és hívői, külföldi kényszermunkások, az államigazgatás magasrangú tisztviselői, a tábornoki és tisztikar egyes tagjai, arisztokrata földbirtokosok, a nagytőke egyes képviselői, magános harcosok fejtettek ki fokozódó ellenállást, miközben a végleges vereség előtt álló náci hatalom szervei súlyos csapásokat mértek az ellenállás különböző csoportjaira. A háború befejezése után nem sokkal megjelentek az első írások a németországi ellenállásról. Ezek szerzői koncentrációs táborokban voltak, s ennek a hatása visszatükröződik munkájukban (a német kommunisták pozitív megítélése tekintetében). A változó európai és világpolitikai helyzet természetesen befolyást gyakorolt a téma későbbi irodalmára is. A nyugatnémet publikáció nagyszámú: von Schlabrendorff „Offiziere gegen Hitler" (Zürich 1946). ós von Hassel, a hitleri Németország volt római nagykövete „Vom andern Deutschland" (Freiburg i. В. 1946) című munkáinak kiadásától Rothfelsпек 1947 júliusában e témában a chicagói egyetemen tartott előadásán át Martininek, Ribbentropp külügyminisztériuma munkatársának 1972. április 8-án a Die Weltben megjelent cikkéig több mint huszonöt év telt el. Ezidő alatt szerteágazóvá nőtt a háború alatti német ellenállási mozgalom, a Hitler-ellenes merénylet-kísérletek, tervek irodalma. Hitleri tábornokok, politikusok, volt hírszerző és kémelhárító tisztek, haladó polgári ellenállók, NSzK- és NDK-, szovjet ós más történészek tollából jelentek meg közlemények, könyvek. Eredeti okmányok kerültek elő és látnak folyamatosan napvilágot. A nyugatnémet polgári történetírás kutatásai, majd szovjet és NDK történészek feltáró munkái következtében ma már meglehetősen széleskörű az összehasonlítási és bizonyítási lehetőség. Kétségtelen, hogy az utóbbi években a háborús visszaemlékezések renaissance-ukat élik. Az ilyen tárgyú könyvek hatalmas példányszámban fogynak el, számos háborús témájú filmet játszanak Európa országaiban; újabb és újabb források nyújtanak eddig fel nem tárt adatokat. Nyugat-Berlinben az ellenállási mozgalomban resztvettek gyermekei nemrégiben megalapították a ,,Forschungsgemeinschaft 20. Juli" elnevezésű munkaközösséget. Ennek célja: a náci rendszer elleni német — és a megszállt európai országokban létrejött — ellenállási mozgalmak történetének kutatása és jelentőségének a nyilvánosság előtti ismertetése.
