Századok – 1975
Közlemények - Tihanyi János: A Schulze–Boysen/Harnack ellenállási csoport és az 1944. július 20-i összeesküvés historiográfiája 89/I
A SCHTTLZE-BOYSEN/HARNACK CSOPORT HISTORIOCiRÄFIÄJA 93 A rendelkezésünkre álló forrásanyagok száma tehát állandóan bővül. Ezeket kellő kritikával kezelve — állandóan szélesednek ismereteink a német ellenállási mozgalomról. A nyugatnémet polgári történetírás egyik legjelentősebb képviselője e téma átfogó feldolgozásában és rendszeres kiegészítésében Hans Roth/els.1 Mindmáig az б munkásságának a hatása legnagyobb a nyugatnémet történetírásra és a nagyszámú olvasóközönségre egyaránt. 1948-ban angol nyelven megjelentetett előadásait az 1949-ben Krefeldben kiadott „Die deutsche Opposition gegen Hitler" с. munkája követte, majd 1958-ban átdolgozott és a Fischer Bücherei gondozásában megjelent mii 100 000 példányban fogyott el. Ugyanez a kiadó 1969-ben újra megjelentette könyvét. Rothfels munkássága tengelyébe az 1944. július 20-i összeesküvést állítja, de ezen túlmenően feldolgozza a német ellenállás legkülönbözőbb csoportjainak tevékenységét, kutatja indítékaikat, tevékenységük hátterét, a résztvevők politikai, emberi, morális beállítottságát. Mindezekből következtetéseket von le. Az 1969-es kiadásban több helyen megkísérli e téma szovjet feldolgozójának, Melnyikov"- szovjet történésznek a koncepcióját cáfolni. Melnyikov és Rothfels vitája a marxista és polgári történetírás álláspontjainak kifejtése a háború alatti német ellenállási mozgalom értékelésével kapcsolatban. A két történész munkásságát a téma historiográfiája szempontjából is kikristályosodottnak tekinthetjük. Az NDK történészei kutatásaikat Németország, a német munkásmozgalom történetének feldolgozásába ágyazva, valamint számos más publikációban jelentették meg. Az NDK történetírása kezdettől fogva feltárta azokat az osztálycélokat, amelyek egyes nyugatnémet polgári történészek részéről a legjelentősebb ellenállási csoportok tevékenységének tendenciózus beállítása mögött meghúzódtak. E historiográfiai közlemény keretében elsősorban két ellenállási szervezet irodalmával foglalkozunk: — A Schulze-Boysen/Harnack ellenállási csoport; — az 1944. július 20-i összeesküvés. Bár e két szervezet egymástól rendkívüli módon eltért, — véleményünk szerint — a második világháború alatti német ellenállási mozgalom legjelentősebbjei voltak. Egy tanulmány keretében történő bemutatásukat még az is indokolja, hogy a nyugatnémet polgári történetírás egyrésze éles különbséget tesz e két mozgalom megítélésében: az előbbit nem akarja nemzeti ellenállási szervezetként elfogadni, sőt — internacionalizmusáért megbélyegzi. A Schulze-Boysen/Harnack-ellenállási csoport A második világháború első évei alatt az egyik legjelentősebb német ellenállási szervezet volt. Élén tudósok, írók, munkások álltak, kommunisták és antifasiszta ellenállók. Már a hitleri rendszer korábbi éveiben kialakult e csoport magva. Háború alatti tevékenységük: illegális röpcédulák, kiadványok, hírszerzés a Szovjetunió részére és 1 1891-ben született Kasselben. A legújabbkori történet professzora Tübingenben. 1919 óta számos közleménye jelent meg. A második világháború után nem sokkal megkezdte a német ellenállási mozgalommal kapcsolatos kutatásai publikálását. A „Die deutsche Opposition gegen Hitler" Angliában, Olaszországban, Japánban is megjelent. 1953 óta kiadója a Vierteljahreshofte für Weltgeschichte-nek. 2 Melnyikov 1965-ben publikálta Moszkvában munkáját „Zagovor 20. ijula 1944 goda V Germanyiji. Priesini i szledsztvije" címen. Az NDK-ban három kiadásban jelentették meg, legutóbb 1967-ben. Melnyikov műve átdolgozása során újabb kutatásokat végzett az NDK-ban: a NSzEP KB. Marxizmus-Leninizmus Intézetében, a Potsdami Hadtörténeti Intézetben; járt az NSzK-ban, Nyugat-Berlinben ós alaposan feldolgozta a téma nyugatnémet, irodalmát.
