Századok – 1975
Közlemények - Barta Gábor: Georgius Zekeltől Dózsa Györgyig 63/I
84 l! ART A GÁBOR Az az általános kép tehát, amelyik Székely György kilétéről és fölemelkedéséről már az 1514-es oklevelek alapján kialakulhatott (a nép választja meg, egyfajta „lovagi" méltóságot viselt) az 1616-ben lejegyzett elbeszéléseknek is alapjául szolgált (Cuspinianus, Bartholinus). A rajz azonban igen hamar színesedni kezdett, s anélkül, hogy a lényeget tekintve ellentmondásba került volna a fentiekkel, új elemekkel bővült. Már 1616-ben kiegészült a párviadallal kezdődő és a túri eseménnyel záródó epizód-sorozattal. Ennek a sorozatnak különböző elemeit először két olyan forrásban olvashatjuk, amelyek híreiket közvetlenül a budai udvarból kapták (Bartholinus, Bécsi Kézirat). Ez a körülmény — véleményem szerint — egyértelműen a közölt állítások hitelessége mellett szól. Nem látom értelmét, ki és miért költött volna ilyen bonyolult mesét a történtekről, s főleg ha az valóban mese, miért talált ellenvetés nélküli elfogadásra mindig és mindenütt ? Pedig éppen ez első híradások mutatnak példát arra, hogy az érdek nem egyszer diktálta a tények retusálását. Az elbeszélés lényege azonban ez esetekben sem változott meg. Azt sem nehéz megmagyarázni, miért kerülhettek ezek az információk viszonylag ilyen későn a köztudatba. A robbanás után alighanem időbe tellett, míg a felkelő vezér kilétét meg lehetett állapítani: a szervezés zűrzavarában a György vitézzel történtek nyilván nem tűntek fontosnak. Az ügy szereplőinek valószínűleg maguknak is csak utólag sikerült rekonstruálni az összefüggéseket Nándorfehérvár, Buda és Nagytúr között ! 1515-re tehát kialakult Székely György fölemelkedésének egy eléggé részletes leírása. A részletekben voltak eltérések, de az összkép nagyjából egységes. A helyzet azonban nemsokára újból változott. Az anyagra újabb információréteg rakódott. Ennek egyes elemei csak tovább színezik a történet már ismert jeleneteit (pl. a királyi jutalom mibenléte). Egy további csoport már módosít, de csak kevéssé érdekes pontokon (ilyen a párviadal jelenete, karddal). S végül a harmadik rész már lényeges eltérést hoz: míg előzőleg csak célzatos közlésekben állították, hogy György vitéz saját akaratából lett a felkelők vezére, a legújabb változatok szerint már a kereszteshad vezérének is ajánlkozott, azzá ki is nevezték, s ünnepi külsőségek között fel is avatták. Az a hagyomány, amit „udvarinak" kereszteltem, sokfelől alátámasztott, hiteles híradásokat tartalmaz, emlékét egymással kapcsolódó, majdhogynem folyamatos írásos forráscsoport tartotta fönn. Ez az újabb információ-csoport csak később, eléggé töredékesen került lejegyzésre, fönnmaradása vagy szóbeli terjesztésnek, vagy olyan írásbeliségnek köszönhető, melynek termékeit az utókor nem őrizte meg. Első forrása bizonyosan nem az udvarban, sőt aligha az uralkodó osztályon belül keresendő, de bizonyos, hogy az országhatárokon belül keletkezett, külföldre híre sem jutott el. Azokról a szerzőkről, akik ennek az „apokrif" hagyománynak egyes mozzanatait számunkra közvetítik, általában elmondhatjuk azt is, hogy népies elbeszéléseket, esetleg bizonyos helyi, lokális legendákat is felhasználtak forrásként. Szerómiről ez közismert, Verancsicsnál a Pálfi Balázs-motívum a szegedi „Dózsa hagyomány" részeként jelentkezik (a parasztvezér feje Szegeden), Istvánffynál a makfalvi Dózsa-családra vonatkozó hagyományt érhetjük tetten.5 8 (A dunántúli történet származhat okleveles anyagból is.) 68 Azt nem merném határozottan állítani, hogy már ekkor a makfalvi Dózsacsalád őrizte volna e hagyományt. A nevezett Dálnokon ugyanis sohasem éltek Dózsák (Márki S.: i. m. 14; Pataki J. : i. m. 1161), a címer pedig mégis a makfalviaké. Márki ismételten felmelegített esaládköltözósi elmélete igen gyenge lábon áll. Lehet ugyan, hogy Istvánffy egyszerűen tévedett, de elképzelhető, hogy a címer ismerete és a lakóhely eltévesztése közötti ellentmondás nem véletlen. Ügy tűnik, hogy ekkor már egy erdélyi hagyomány e családhoz kötötte a paraszt vezér személyét, csak éppen a tudós szerző nem akarta túl egyértelműen „befeketíteni" a nemes családot. Az más kérdés, mi lehe-
