Századok – 1975

Tanulmányok - Székely György: Posztófajták a német és nyugati szláv területekről a középkori Magyarországon 765/V–VI

I'OSZTÖFAJTAK A KÖZÉPKORI MAGYARORSZÁGON 777 Ulrik kalmár és nagyobb mennyiségben szállította Gailsam Albert társasága. Az 1457/58. évi pozsonyi harmincad jegyzékben szereplő Kernspayer posztót ilyen városnévvel nem tudtam azonosítani és lokalizálni. Ez a német posztónév talán egy meghatározott fajtájú speyeri áru: kern. A „Kern" minősítést jelez; a legtöbb német városban a legjobb posztófajta elnevezése volt, amit sokszor — amint arra Endrei Walter utal — К betűs ólombélyeggel láttak el. A nagyszebeni huszadjegyzék (Vigesimalrechnung, Zwanzigstrechnung) szerint az országból kivitt áruk sorában szerepel 1500-ban a görlitzinél drágább posztóként: Speyr pannos. Az 1503-ban Brassóból Oláhországba (Havasalföld, Muntenia) vitt posztók között is szerepel Speyer áruja. Brassó forrásanyagában 1529 és 1556 között is említik. Más nyoma annak, hogy a belső forgalomban szerepel, szintén előfordul. A vízaknai sóalkamarásnak szokásos juttatás 1506-ban speieri posztóban állott: panni Spayr. De а XVI. század második felében elenyészik az erdélyi forrásokban.20 A németnevű textiláruk további területe a kialakuló Svájc volt, amelyen belül Zürich kép

viselte a legszélesebb színképet (vászőn7gyapjúszo\fétTselyem), kész áruit a svájci történetírás szerint Svábföld és Lotaringia, illetve Bécs és Magyarország irányába szállították. A város а XV. század végétől a szétszórt tőkés manufaktúra formájában szervezte be a környékbeli paraszti háziiparosokat a durvaposztó és selyemszövet gyártásába. Bern is jelentékeny iparváros lett. Mégsem innen, hanem Veronából származtatja történetírásunk a 'berni' elnevezésű posztókat (pl. 1452: de Pernis, 1457/58 többször tuch von pern, 1497: Pernisii, Pernisy, 1500: Pernisch, 1507: Pernisii). Ezt a felfogást Endrei Walter korabeli forrásadattal is igazolja: „panni pernisii seu Veronensis" (az 1612. évből). A freiburgi (Eribourg) posztót a svájci történetírás ugyancsalt számontartja a keletre szállított áruk sorában. Nyugati piaca a XVI. század során hanyatlott, ami a posztóiparra kedvezőtlenül hatott. St. Gallen vászoniparával és ennek körében német, francia, észak-olasz, lengyel, andalúziai piacokra szállításával tűnt ki. Volt azonban posztófestő ipara is, ahol másodminőségű áru gyártását fejezték be. Volt ott ellenőrzés is a mángorlóban (Tuchhaus). Érdekes, hogy míg a nagy svájci posztóközpontok árui magyarországi posztónevekben nem mutatkoznak, a Bernhez tartozott Kostenhofen áruja (tuch kostenhoffer) tűnik fel abból az országból a pozsonyi harmincadkönyv tarifájában, 1457/58 évben. Más a helyzet, ha ebben a névben — mint Endrei Walter feltételezi — Gostenhof neve lappangana. Ez esetben nem svájci helységről, hanem Nürnberg egyik tipikus posztógyártó elővárosáról volna szó.21 20 Kováts Ferenc: i. m. 99, 102, IbO, 173; Hermann Oesterley : op. cit. 644—645; Rechnungen aus dem Archiv der Stadt Hermannstadt und der sächsischen Nation. T. 293, 431; S. Goldenberg : Comertul, produetia çi consumul. . . 883 — 884; Samuil Goldenberg : Kolozsvár kereskedelme. 301. 21 Ernst Fischer : Illustrierte Schweizergeschichte von den Anfängen bis zur Gegenwart (3Schaffhausen, 1947). 79, 129, 138 — 139; A. N. Geisztozvonov, in: M. M. Szmirin: Vszermirnaja Isztorija. IV. (Moszkva, 1958) 192; Hans Nabholz—Leonhard von Muralt—Richard Feiler— Emil Dürr: Geschichte der Schweiz. I. B. (Zürich, 1932). 317; Kováts Ferenc: i. m. 53, 99—100, 102, 168, 171; Vármúzeum, Mályusz-féle regeszták, kézirat 671. sz.; Rechnungen aus dem Archiv der Stadt Hermannstadt und der sächsischen Nation. I. 236, 243, 286, 473; Hermann Oesterley : op. cit. 358; vö. H. Ammann: Die wirtschaftliche Stellung der Reichsstadt Nürnberg im Spätmittelalter (Nürnberger Forschungen Bd. 13, 1970).