Századok – 1975
Tanulmányok - Székely György: Posztófajták a német és nyugati szláv területekről a középkori Magyarországon 765/V–VI
778 SZÉKELY GYÖllGY 4. A délnémet (sváb és bajor) posztók közé sorolják az augsburgit, az eichstädtit, a nürnbergit, az ulmit. Közülük a délnémet gyapotipar központjai: Augsburg és Ulm, a híres barchent gyártási helyei. A Nagy Ravensburgi Kereskedelmi Társaság szervezte a Bodeni-tótól északra seő vászongyártó városokat és azok exportját. De barchentet és posztót is exportált. Ez a társaság faktort tartott Pesten. Mindezek együtt a délnémet (oberdeutch) ipar és kereskedelemi tőke gócpontjai. Némely kereskedő tőkés éppen takácsból lett posztókereskedők leszármazottja (pl. a Fuggerek). Augsburgi posztó Magyarországra jutásáról azonban nincs híradás az általam ismert forrásokban. Pozsonyba 1457/58-ban 2 müncheni kereskedő is hozott be posztót. Északnyugat felől, mint 1530 évi adatok bizonyítják, a délnémet posztó behozatala nagyobb szerephez nem jutott. A délnémet posztók szerepe 1542-re igen megnőtt a nyugat felőli magyarországi behozatalban. Ennek nemcsak az ipari, hanem a kereskedelmi erőviszonyok eltolódása is a magyarázata: délnémet kereskedő tőkések hitelekkel fedezték a posztóbehozatalt. Nemcsak az ízlésváltozás, hanem a kereskedelem áruösszetételének átalakulása is váltotta ki az erkölcsbíráló Heltai Gáspár szavait: ,,A régi posztókat megvetik, mind új a posztó . . . "22 A német gazdaságtörténetírás felfigyelt magyar gyapjú Ulmba vitelére, ahol a XIV. század óta kiépült gyapjúiparnák érre is szüksége volt. Történetírásunk viszont számontartja Ulm XV. század eleji nagy posztókereskedelmét Bajorország és Ausztria felé és ulmi középfinom posztó Magyarországra jutását . Ezidőben Ulmban 350—400 takács dolgozott. Hogy ezek legalább egy ideig rendszeresen gyárthattak magyar piacra is, azt jelzi ennek az árunak említése az 1436. évi Sybenlinder-féle harmincadtarifa-lajstromban : Vlmer. Ez az áru egyébként az utolsóelőtti posztóvámtétel alá esett. Hogy később már nem történik említés róla, korántsem a város hanyatlása miatt, sőt éppen emelkedő szakosodása miatt következett be. Ulm a gyapotfeldolgozó ipar egyik központja lett, amelyhez még messzebbről, a Levantéról tudták — kellő tőkeerővel rendelkezvén — beszerezni a nyersanyagot. Ezután már nem a posztó, hanem a barchent lett az ulmi export fő tárgya.23 Endrei Walter mindamellett az ulmi posztót a XVI—XVII. század harmincadtarifáiból is ismeri. Dintner német posztókereskedő 1402/7 években a bambergi vásárokon is megfordult vagy oda meghatalmazottat küldött bevásárolni. Ennek a városnak (az ősi névalakjai Papenberch, Papenberc, Papinberc) tulajdonítjuk azt a posztót, amelyet Sybenlinder János 1436 évi harmincadjegyzéke említ: Papenberger. Az először felötlő Babenberg ugyanis elpusztult svájci vár neve, s maga 22 Kováts Ferenc: i. m. 90, 102, 164, 181; Ludwig Beutin : Von 3 Ballen zum Welt markt (1934) (Ludwig Beutin : Gesammelte Schriften zur Wirtschafte- und Sozialgcschich te. Köln —Graz, 1963). 62; Fritz Börig : Mittelalterliche Weltwirtschaft. Blüte und Ende einer Weltwirtschaftsperiode (1933). (Fritz Börig: Wirtschaftskräfte im Mittelalter. Weimar, 1959). 367; Szűcs Jenő: i. m. 22, 184, 216 — 217; Erhard Voigt, in: Deutsche Geschichte Band 1. 403; Deutsche Geschichte in Daten (Berlin, 1967) 148, 1020; Paul Wescher : Grosskaufleute der Renaissance. In Biographien und Bildnissen (Basel, é. п.). 83; Friedrich Wielandt (szerk.): Das Konstanzer Leinengewerbe. 2. Quellen. (Konstanz am Bodensee, 1953) 14. sz.; Pach Zsigmond Pál : i. m. 27, 30; L. Makkai : op. cit. 35; Czóbel Ernő : Heltai Gáspár dialógusa a részegségről és tobzódásról (1552) (Bp. 1911). 50. 23 Friedrich Lütge: op. cit. 170; Szűcs Jenő : i. m. 182—184, 207; Kováts Ferenc: i. m. 211; Vármúzeum, Mályusz-féle nagyméretű regeszták, kézirat, 103. sz.; Ludwig Beutin : Von 3 Ballen zum Weltmarkt. 62.
