Századok – 1975

Tanulmányok - Székely György: Posztófajták a német és nyugati szláv területekről a középkori Magyarországon 765/V–VI

768 SZÉKELY GYÖllGY ját láthatjuk az általa az 1545. évi Vectigalból ismert „Eichis des besseren so man Praitaicher nennt" és az 1612. évinek „Achiss vulgo Praytagis" adatában. A német posztófajták közül nálunk ki kell iktatnunk azt, amelyet régibb gazdaságtörténetírásunk düreni posztónak tartott. Ilyent szerepeltettek 1299-ben (ulnas dorneti) egy tartozáslerovásban, 1312-ben a telegdi vámon (pecia panni Dorni), valamint 1318-ban egy ügyletben (panno dornitico), 1436-ban Sybenlinder tarifájában (panno Daren), az 1457/58. évi pozsonyi harmincadkönyv tarifájában (tuch dornisch). Ennek analógiájaként felhozták, hogy egy strassburgi kereskedelmi szabályzatban a posztók felsorolásában szerepel Düren — itt azonban csupa német posztó között említik. Ellenben az 1402/7 évi Dintner-féle kereskedelmi könyvben németalföldi posztók sorában szereplő hasonló hangzású posztót (Dewern) talán tournai-i (doornyk-i) márkának tarthatjuk, amint az összes XIV—XV. századi magyarországi előfordulásokat is. Ezzel ugyan a rajnai német posztófajták magyarországi választéka csökkent, de a németalföldi és német posztók korrendjét, arányait pontosabban lehet megvilágítani.4 A leghosszabb és legrendszeresebb Magyarországon a kölni posztó pályafutása. Ez megfelel a város korai kereskedelmi és ipari jelentősegének. A Rajnamenti piaci negyed a XII—XIII. század óta a város kereskedelmi életének középpontja volt, ahol két Szt. Márton-templom is volt, a posztókereskedők védőszentjének tiszteletével. A város kapcsolatai Bizáncig és Angliáig nyúltak. Megfordultak benne bizánciak és levanteiek. Posztója a XII. században eljutott a dunai országokba, kereskedői már 1157-ben kereskedőházat (gildhalla) tartottak fenn Angliában. Akkor már (1149 óta) fennállt a kölni takácsok korporá-a magyar középkorban (Minerva 1923) 53; Th. Thienemann: Die deutschen Lehnwörter der ungarischen Sprache (Ungarische Jahrbücher, II, 1922) 99; Oáldi László-. Flandriai szövetnevek középkori szójegyzékeinkben (Magyar Nyelv, 1940) 28; Vármúzeum, Mályuszféle regeszták, kézirat 658. sz.; Rechnungen aus dem Archiv der Stadt Hermarinstadt und der sächsischen Nation. I. (Hermannstadt, 1880) ( = Quellen zur Geschichte Siebenbürgens aus sächsischen Archiven. I.) 9; Szamota István—Zolnai Gyula-. Magyar Oklevélszótár (Bp. 1902 — 1906) 9. hasáb; Szűcs Jenő- i. m. 184; Bruno Кивке: Die wirtschaftliche und soziale Verflechtung zwischen Deutschland und den Niederlanden bis zum 18. Jahrhundert (Bruno Kuske: Köln, der Rhein und das Reich, Köln—Graz, 1956) 237; Josef Pelikán (vydal...): Uöty hradu Karlstejna z let 1423—1434 (V Praze, 1948) 157; Franz Kovats: op. cit. 6 — 7; Friedrich Lütge: op. cit. 171; Pach Zsigmond Pál: i. m. 25, 27, 30; Iványi Béla: Bártfa szabad királyi város levéltára 1319—1526. II. k. (kézirat, Eötvös Loránd Tudományegyetem Történeti Tanszékcsoport könyvtára) 4145. sz. ; Josef Macûrek —MiloS RejnuS: öeské zemë a Slovensko ve století pred Bílou Horou (Praha 1958) 73; S. Goldenberg : Comerful, producta si consumul de postavuri de lína ín Tárile Romane (sec. XIV — jumát. sec. XVII). (Studii. Revistä de Istorie. Tómul 24, Nr. 5, 1971) 883 — 884; Samuil Goldenberg: Kolozsvár kereskedelme a XVI. században (Emlékkönyv Kelemen Lajos születésének nyolcvanadik évfordulójára. Bukarest — Kolozsvár, 1957) 301. 4 Kómán Bálint: i. m. 526, 528 — 529; Nagy Imre—Nagy Iván—Véghely Dezső: Gróf Zichy-család okmánytára I. (Pest. 1871) 106. sz.; Nagy Imre : i. m. I. 245, 435. sz.; Hermann Oesterley: Historisch-geographisches Wörterbuch des deutschen Mittelalters (Gotha, 1883) 131, 137; Kováts Ferne: i. m. 52, 99-100, 102, 104, 173; Vármúzeum, Mályusz-féle nagyméretű regeszták, kézirat 102, sz.; Wolfgang V. Stromer: Das Schriftwesen der Nürnberger Wirtschaft vom 14. bis zum 16. Jahrhundert. Zur Geschichte Oberdeutscher Handelsbücher. (Sonderdruck aus „Beiträge zur Wirtschaftsgeschichte Nürnbergs", Band II Nürnberg, 1967) 790; György Székely: Niederländische und englische Tucharten im Mitteleuropa des 13—17. Jahrhunderts (Annales Universitatis Scientiarum Budapestinensis de Rolando Eötvös nominatae. Sectio Historica. Tomus VIII. Bp. 1966) 15-16.