Századok – 1975

Tanulmányok - Székely György: Posztófajták a német és nyugati szláv területekről a középkori Magyarországon 765/V–VI

I'OSZTÖFAJTAK A KÖZÉPKORI MAGYARORSZÁGON 769 ciója. A XII. század végén Köln posztója feltűnik Velencében. Nem konkretizálható Kölnre, de azt magában foglalhatja az 1255-ben Magyarországon feltűnő bíbor, színes és szürke posztó, gyolcs és német vászon. Ilyen árukat mehettek vásárolni Kölnbe az ott a külföldiek sorában elsőként felemlített magyarországi kereskedők (mercatorum de Ungaria), akik áruikkal (cum mercibus) mentek a Rajnához, akik az 1259-i árumegállító jog (Stapelrecht) kapcsán szerepelnek. A fordított irányú kölni kereskedelmi forgalomra is némi fényt vet, hogy IV. Béla, V. István, IV. László oklevelei német ill. osztrák kereskedőkre utalnak Magyarországon. 1288-ban az esztergomi vámszabályzat a Rajnán túli és inneni kereskedőket is számba veszi, mint akik festett posztókat, szürke posztót, gyolcsot, más textiliákat hoznak. Mind a hazajövő magyarországi, mind az idejövő kölni és más német kereskedők útját bizonyítja, hogy a Kárpát-medencében 37 leletben került elő kölni dénár. Ezt az utat jelzi, hogy amikor már kikülönített néven bizonyítható, a határunkhoz közel tűnik fel (1320: Bécsben kölni posztó). Majd magyarországi előfordulása (1372: panni de Kolonya) körében nyugati határszélünkön bukkan elő (közepes értékű áru gyanánt) 1394, a soproni vámkivetésben: von eim Cholnischen tûch). 1396-ban Kassán egy kállói jobbágy vásárolt kölni posztót, amelynek vége perbeli értéke szerint 40 forintot ért (unam petiam pannisui Colonicalis). Szerepel többször is 1937-ben (panni Colonie), budai ügyletben 1397—1400 között, 1399-ben (panni Colonie), 1400 körül (de Colonia) — mindezek az országos forgalomba jutását példázzák, Erdélyig kiterjedve. 1404-ben Kassán eladó külföldiek árui között szerepel a kölni posztó (Colonicalis). így természetes, hogy ismételten emlegetik a Budai Jogkönyvben (Ofner Stadtrecht): közepesen szép posztóként a 77. pont (kölnisch tüecherr), középhelyen a 95. pont (von Kölen), a 424. pont (Colnisch) és a 441. pontban (von Colnischen). Pozsonyban előfordul 1411 és 1412 évben, erdélyi vámtarifában (de panno Coloniensi) 1412-ben, pesti polgár pozsonyi követelésében 1420-ban (panni Colonicalis), két pozsonyi polgár Pestre tartozásában 1427-ben, pozsonyi polgár pestieknek adós voltában 1429-ben (petiis pannorum Colonicalium), más pozsonyi polgár Pestre tartozásában 1430-ban (pannorum Colonicalium), ami mind mutatja az országba behozás útját is. Ezen nem változtatott, hogy a kölni kereskedők közvetlen forgalma a huszita háborúk miatt megszakadt, 1420-től összeköttetéseiket felszámolták, 1427 után nincs adat szereplésükről. De a kölni posztó továbbra is elérkezett Pozsonyba, a Regensburg—Bécs víziúton át. A kereskedelembe bécsi, közép- és délnémet, valamint Bécsbe áruért menő magyarországi, sőt magyar nagykereskedők is bekapcsolódtak, hogy kölni posztót (tücher von Kölln) vásároljanak. Ez vezetett később a kölni posztó mellőzésére : ha megfelelő más, közelebbit találtak, azt vásárolták. De ez a változás nem egy csapásra következett be, hiszen a kölni posztót tovább lehetett exportálni. Erdély felől Oláhországba (Havasalföld, Muntenia) szállítottak kölni posztót 1413, 1421, 1422, 1423, 1424, 1431. években. Magában Erdélyben is szerepel Zsigmond uralma idején a kölni áru. A 1440/50-es évek kiváltságlevelei szerint Moldovába vittek kölni posztót. A gyakori behozatalt más oldalról igazolja az 1436. évi Sybenlinder-féle harmincad listában való közepes besorolású kölni posztó (panno Colonicali). 1437-ben Pest város vezetősége követeli Pozsonytól, hogy egy pozsonyi ház zálogösszege fejében fizessen a pozsonyi polgár esetleg kölni posztóban (panni Coloncialeis). Az egyének ilyen peres ügyei abban csúcsosodtak, hogy az 1440/50-es években — amikor pedig volt ilyen áru Pozsonyban a kamarai számadások szerint — a pozsonyi bíró kereskedelmi társasága