Századok – 1975
Tanulmányok - Székely György: Posztófajták a német és nyugati szláv területekről a középkori Magyarországon 765/V–VI
I'OSZTÖFAJTAK A KÖZÉPKORI MAGYARORSZÁGON 767 látszik már helyénvalónak megemlíteni, hogy az -i végű magyarországi posztónevekben a magyarul beszélők érezhettek -i végződésű melléknevet — pedig valójában latin genitivus-alakok voltak. Ugyancsak az 1440/50-es években egy pesti kereskedő társaság áru ellenében Pozsonyból aacheni posztót is elfogadott volna ellentételként. Ilyen árut valóban Pozsonynál hozott be 1457/58-ban Wintperger Ulrich pozsonyi kalmár, Gailsam Albert társasága, egy győri és egy székesfehérvári kereskedő (tuch von Ach). Abban az esztendőben Pozsonyon át behozott 9214 vég finom posztóból 2895 aacheni volt és még további 1389 vég egy része volt aacheni (Ach) és ez az élénk pozsonyi forgalom meg is maradt egy ideig. Kis mennyiségben még boroszlói kereskedők is hoztak át aacheni posztót a pozsonyi harmincadon. Sajátos aacheni áru volt egy ottani 'angol posztó', amelyet a pozsonyi harmincadon emlegetnek (tuch englisch von ach). Ez az első minőségű posztók vámtarifája alá esett, míg a tulajdonképpeni aacheni posztó amásodik minőségűek vámtarifájába tartozott. A nagy mennyiségben behozás iehet a magyarázata, hogy az aacheni posztó piaci ára az 1440/60-as évek során egyre csökkent a pozsonyi számadáskönyvek és kamarai számadások szerint. Ilyen posztót (panni Achii) sárga színben ajándékoztak az erdélyi Szászföldről Radul havasalföldi vajdának 1467-ben. 1483-ban aacheni anyagból (ahy) készült ruhadarabról esik szó. Mint középfinom árut tartja számon ipartörténetírásunk. Nálunk éppen úgy mindig a kölni posztó párja (valószínűleg azonos szállítmányokban hozták ezeket az árukat: von Köln und Ach), amint együtt szerepelnek egy strassburgi szabályzatban (Oche). Aachen egyike azoknak a német posztógyártó helyeknek, ahol a Rajna-vidéki és a németalföldi posztógyártási technika indításokat adtak egymásnak. Härtung Cammermeister 1441 évi szabályzatában az aacheni posztó (gewant . . . von Ache) németalföldi márkák között került ezért felsorolásra. Külföldi forgását mutatja, hogy a huszita háborúk kereskedelmi zavarai ellenére kapható volt Prágában, ahol sárga színű változatát ismerjük (1430: panni fiavei achsske). A német gazdaságtörténet az egyik legjelentősebb XV. századi posztónak tartja. Az 1510 körüli bártfai harmincad tarifában a középhelyen áll vámtétele szerint az aacheni posztó (pecia Eches). Az aacheni posztó hanyatlását jelzi a magyarországi behozatal legalább egyik útvonalán, hogy az 1530 évi zsolnai harmincadvámon való behozatalban mintegy 2400 végből csak kis részt tett már ki (3 bála és 15 vég): achissi simplicis. Ez a szerepcsökkenés tovább haladt előre a fő útvonalon is, így az 1542. évi harmincad-könyvekben számontartott 9608 vég és 47 bála posztóból csak 1 bála aacheni posztó fordul elő. A XVI. század elején a délerdélyi vezető városok számadáskönyveiben még találkozni lehet Aachen posztójával (1503: Brassóból Havasalföldre vitt áru; 1529/56 között Brassó forrásanyagában). Az 1599-ben a harmincadlajstromban szereplő áruk sorában már hasztalan keressük, nem jutott el Kolozsvárra.3 Endrei Walter azonban 1693-ig tudja nyomonkövetni az aacheni posztót. Széles fajtá-3 Nagy Imre (szerk.): Anjoukori Okmánytár I. (Bp. 1878) 245. sz.; Hóman Bálint: Magyar pénztörténet 1000—1326 (Bp. 1916) 628 — 629; Manfred Straube: Handel und Verkehr auf sächsischen Straßen zu Beginn des 16. Jahrhunderts (Sächsische Heimatblätter, Heft 4. 1973) 185; J. L. Charles: La ville de Saint-Trond au Moyen Âge (Paris, 1965) 252; Karl Mollay (hrsg. von): Das Ofner Stadtrecht. Eine deutschspachige Rechtssammlung des 15. Jahrhunderts aus Ungarn (Bp. 1959) 95, 424, 441. pont és 222. о.; Kováts Ferenc: i. m. 20 — 21, 52, 99, 102, 104, 160, 163, 172—173, 211. Vármúzeum, Mályusz-féle nagyméretű regeszták, kézirat 102. sz.; Kubinyi András: A városi rend kialakulásának gazdasági feltételei és a főváros kereskedelme a XV. század végén (Tanulmányok Budapest múltjából. XV. Bp. 1963) 219; Thienemann Tivadar: Városi élet