Századok – 1975

Tanulmányok - Székely György: Posztófajták a német és nyugati szláv területekről a középkori Magyarországon 765/V–VI

766 SZÉKELY GYÖllGY Mostani fejtegetéseinket jogosulttá az teszi, hogy nem mindenegyik posztónévből adódik nyilvánvalóan a készítés városának neve, hogy némely esetben több azonos nevü város is számításba jöhet és így a posztóneveket tartalmazó nagyobb jegyzékek földrajzi csoportosításából és értékszint eltéréseiből kell kibogoznunk — ha egyáltalán lehet —, melyik városról van szó. Az eredeti posztónevek továbbá a fogyasztás helyén, más nyelvű környezetben torzulhattak is. Mégis megéri a fáradságot ez a kutatás, mert a többünk által vizsgált angol és németalföldi posztó előtt és mellett mindenkor a most tárgyalt területek posztóforgalma érintkezett a legrendszeresebben és a legtöbb áruféleséggel a magyarországi piacokkal, fogyasztókkal. A tanulmány választott feladata a proveniencia kérdésének tisztázáshoz segítése. Nem foglalkozik ez a fejtegetés olyan posztótípusok eredetének feltárásával, amelyek nem a származásra utaló városnévből keletkeztek, mint stamet, gránát, skarlát, sája. Végül a vizsgálódásnak nem rendszeres tárgya a posztófajták minőségi azonosítása. Bármely eredetű posztón elvileg többféle értékűt lehet érteni, amit a gyakori minőségül. méretjelzők sejtetnek. 2. Az alsórajnai (Rajna-Majna vidéki) posztók közé számítják az aachenit, dürenit, frankfurtit, kernspayerit, kölnit, krefeldit, lorchit, wetzlarit. 1457/58 évben az alsó-rajnai posztógyártmányok domináltak a Pozsonynál behozott posztóféleségek sorában. Az alsó-rajnai posztók kiemelkedő aránya északnyugat felől 1530-ra, nyugat felől 1542-re eltűnt a magyarországi behozatalban.2 Hosszú időn át érkezett Magyarországra az aacheni posztó, tudomásom szerint 1405 körül már szerepel és 1542-ig tudom követni. Ez azt is jelenti, hogy a két időpont között elég rendszeresen tűnik fel. A sor előtt messze, 1312-ben felbukkan egy adat, amelyet régebben a történetírás Aachenhez kapcsolt, amikor is a Bihar megyei Telegd vámhelyén szerepelne: pecia panni de Hay. Az aacheni posztó korai terjedése számomra is bizonyított (1315-ben Erfurtban, 1320-ban Bécsben szerepel becses posztók listáján), de nem a telegdi esetben, ahol Huy németalföldi posztóját látom a vámtételben, hiszen az előforduló egyéb posztófajták is mind németalföldiek, míg az erfurti és bécsi listán egyéb német posztók vannak. Az Aachenbe (1361: Ah) zarándokolt magyarok természetesen ismerhették ezt az árut. Ellenben mint importáru szerepel már aacheni posztó a Budai Jogkönyvben (Ofner Stadtrecht): von Ach (95. pont), Von aichisenn (424. pont), Echischen (441. pont), mindig közepes értékű áru gyanánt. Az 1436. évi Sybenlinder János-féle listán is hasonló rangsorban szerepel: panno Achii. Az 1430-as évek óta bécsi és más dél- és középnémet kereskedők szállították a kedvelt aacheni (Ach) posztókat Magyarországra, ill. magyarországi kereskedők Bécsben vásárolták. Hogy milyen úton került ez az áru Magyarországra, jelzi Pest város tanácsának intervenciója 1437-ben Pozsonynál annak érdekében, hogy egy pesti polgárrá lett egykori gubacsi hospes megkapja egy pozsonyi polgártól esedékes zálogtörlesztését, amit aacheni posztóval is lehetett törlesztenie (Ahy). A magyaros hangzású 'áhi' posztónév kapcsán ! Wenzel Gusztáv: Arpádkori Űj okmánytár. XI. k. (Bp. 1873) 330. sz.; Kováts Ferenc: i. m. 102, 104; Pach Zsigmond Pál: i. m. 25, 27, 30; Friedrich Lütge: Deutsche Sozial- und Wirtschaftgeschichte (Berlin—Göttingen —Heidelberg, 1952) 171; Szűcs Jenő: Városok és kézművesség a XV. századi Magyarországon (Bp. 1955) 182—184.