Századok – 1975
Tanulmányok - Székely György: Posztófajták a német és nyugati szláv területekről a középkori Magyarországon 765/V–VI
Székely György: Posztófajták a német és nyugati szláv területekről a középkori Magyarországon •( í. Modern gazdaságtörténetírásunk növekvő intenzitással foglalkozik a textilforgalommal, ennek során a posztóexportáló tájakat két nagy egységbe sorolja. A nyugat-, ill. nyugat-közép-európai csoportot az angol, németalföldi (flandriai), alsó-rajnai, dél-német, itáliai eredetű posztók tették ki. Ezek pontosabban fedik azokat a finom posztókat, amelyekről régibb, külkereskedelmet feldolgozó irodalmunk szólott mint lombard, angol, németalföldi (Flandria, Artois), Rajna-Majna-vidéki, sváb és bajor vidéki, ill. felnémet (oberdeutsch) és középnémet posztókról. Nagyjából egybeesnek ezzel a csoporttal a nyugati posztók, amelyekről viszont egy technikatörténettel foglalkozó szerzőnk írt: flandriai, rajnai, angol, délnémet. Főleg ezeknek az áruknak behozatala okozta a magyar készpénz kiáramlását. Ebbe az árucsoportba tartozik az a nyugatnémet posztó, amely a XVI. század első felében eljutott a lublini nagy vásárokra. A textilgyártás, amely a korai kapitalista fejlődés jellegzetes ipara volt, Németországban 1500 körül nem maradt el Angliáé mögött, sőt sokoldalúbb volt (vászon, barchent, gyapjúszövet). , , A kelet-közép-európai csoportot az osztályozó modern gazdaságtörténész szerint a cseh-morvaországi és sziléziai posztók alkották. Még tágabban látta ugyanezt a technikatörténet ismerője, aki északi posztó csoportba foglalta össze a további Magyarországra behozott árukat: cseh-morva-sziléziai-lengyel. Cseh-és Morvaország, Szilézia és Lengyelország lebegett a régebbi külkereskedelem-történetíró szeme előtt is. Kár, hogy mindhárman mellőzték Lausitzot. Az északi posztó körét egyébként ez a fogalmazás szűken, csak a magyarországi behozatal szempontjából mérte, nem számolva a Hansa-városok takácsiparával és annak már 1379-től kimutatható kereskedő-tőkés szervezésével. A Hansavárosok kereskedői posztót, kelmét vittek —- már a XIV. század végén — a lengyel piacokra.1 1 Pach Zsigmond Pál: Magyarország nyugati gyapjúszövet-behozatala a XV. és a XVI. század közepén (Történelmi Szemle, 1971. 1 — 2. sz.) 25, 31; Kovács Ferenc: Nyugatmagyarország áruforgalma a XV. században a pozsonyi harmineadkönyv alapján. Történet-statisztikai tanulmány. (Bp. 1902) 102, 163; Franz Kováts: Handelsverbindungen zwischen Köln und Preßburg (Pozsony) im Spätmittelalter (Sonderabdruck aus dem 35. Hefte der „Mitteilungen aus dem Stadtarchiv von Köln". 1914) 2;L. Makkai: Die Hauptzüge der wirtschaftlich-sozialen Entwicklung Ungarns im 15—17. Jahrhundert (La Renaissance et la Réformation en Pologne et en Hongrie. Bp. 1963) 32 — 33; Kazimierz Myslinski: Czasy walki о samorzqd (Dzieje Lublina. Tom I. Lublin, 1965) 71; Jürgen Kuczynski: Die Krise des Feudalismus in Deutschland (Wissenschaftliche Zeitschrift der Humboldt-Universität zu Berlin. 1954/1955. Gesellschafts- und sprachwissenschaftliche Reihe. Heft 2) 99; Konrad Fritze: Die Hansestadt Stralsund (Schwerin, 1961) 185; a stralsundi posztógyártók oklevéltekercse 1419-ből a stralsundi múzeumban; Codex diplomaticus Majoris Poloniae a Casimiro Raczynski (Poznan, 1840) 104. szl 1*
