Századok – 1975
Történeti irodalom - Norman; Edward: A History of Modern Ireland (Ism. Pók Attila) 725/III–IV
726 TÖIITÉNETI IRODALOM Fein-re hivatkozhatunk, akik a XX. század első óvtitzedében a korabeli osztrák-magyar viszonyhoz hasonló kapcsolatot akartak kialakítani Írország és Anglia között, ún. „magyar politikájuk" ideálja a Deák-féle passzív rezisztencia volt. Arthur Griffith Resurrection of Hungary című, 1904-ben kiadott könyvében rövid áttekintést adott a magyar történelem fő kérdéseiről és részletesen tárgyalta a dualista rendszer létrehozásának körülményeit. A Griffithet foglalkoztató kérdések, az angol—ír viszony ma sem megoldott probléma; nap, mint nap olvashatunk az újságokban az írországi eseményekről. Érdekes lehet számunkra egy ír történelemről szóló könyv a mai ellenségeskedések gyökereinek feltárásához, de izgalmas, általános történeti problematika vizsgálatához is anyagul szolgálhat az ír történelem. Ez a kérdéskör: a függetlenségi törekvések és a társadalmi progresszió viszonya, kölcsönhatása, konfliktusa, igencsak ismerős a magyar történész előtt. Edward Norman könyve is a függetlenségi törekvések és a társadalmi progresszió konfliktusának problémáját vizsgálja a XIX—XX. századi ír történelem központi problémájaként. A szerző újkori brit alkotmány- és egyháztörténetet ad elő a cambridgei egyetemen, protestáns lelkész, vallási témákról publicisztikai tevékenységet fejt ki a Spectator-ban. Korábbi műveiben egyház és vallás helyét kutatja az amerikai, kanadai és ír társadalom életében. A recenzió alapjául az először 1971-ben megjelent mű 1973-as Pelican-kiadása szolgált. Norman-nak e kiadáshoz fűzött rövid előszava szerint kívülállóként, de az utolsó 200 év brit politikai életének részeként kívánja tárgyalni az ír történelmet. Ilyen értelemben az ír kérdés brit szempontú vizsgálata a mű, ami azonban nem jelent egyetértést a britek ír politikájával. Ezt azért tartja szükségesnek leszögezni a szerző, mert művének 1971-es első kiadását ellenségesen fogadta az ír sajtó, elfogultan angol-pártinak tartották. Az ír sajtó reagálása érthető, Norman könyve — amint az az alábbiakból kitűnhet — semmiképpen sem tekinthető egy „kívülálló" művének. A bevezető fejezet (ír kérdések, angol válaszok) világosan körvonalazza a szerző koncepcióját: Írország történetében szerinte sajátos tragikus dualizmus érvényesül: ugyanazokat a történelmi tényeket az írek a gátlástalan elnyomás megnyilvánulásainak, az angolok pedig meghiúsult jószándéknak tekintik. Norman szerint a XIX. — XX. századi ír történelemről írott, ír szerzőktől származó könyvek szükségszerűen elfogultak: a nacionalista agitáció jegyében készültek, és csak az ír —angol harcokat tárgyalják. Norman hangsúlyozza: azt akarja vizsgálni, hogy mit jelentett az Angliához tartozás az ír gazdasági, társadalmi, politikai élet fejlődése számára és ennek alapján kívánja objektíven értékelni az ír nacionalisták tevékenységét. A könyv részletesen próbálja bizonyítani az angol intézmények felsőbbrendűségét, az írek alkalmatlanságát saját államuk, társadalmuk megszervezésére. Elfelejtkezik azonban időközben arról, hogy a XIX. századi Írország (amikor ő vizsgálódásait kezdi) már egy igen hosszú történelmi fejlődés eredménye: Írország fejletlenségének döntő oka az volt, hogy 1171-től 1800-ig gyakorlatilag Anglia gyarmata volt. Az angol telepítések következtében jelentős mértékben haladt előre az évszázadok folyamán írek és angolok egybeolvadása; abban, hogy ez a társadalmi folyamat nem juthatott el a politikai intézményekben való kifejeződésig, döntő szerepet játszott az angol politika. Az egyik legfontosabb ilyen angol politikai lépés az 1801-es Act of Union volt, ennek a tárgyalásával kezdődik Norman könyve a bevezető fejezet után. Norman rendkívül pozitívan értékeli ezt az egyesítési törvényi), amely Írország és Nagybritannia egybeolvasztását, Írország látszólagos politikai függetlenségének teljes felszámolását jelentette. Az ír parlament megszűnt, Írország a westminsteri parlamentbe küldte ezentúl képviselőit. Norman szerint az egyesítési törvényt progresszív parlamenti reformnak tekinthetjük: a fejlett brit parlamenti demokrácia kiterjesztésének Írországra, amely önmaga erejéből képtelen volt a kor követelményeinek megfelelő képviseleti szerv létrehozására. Tulajdonképpen Angliának köszönheti megszületését a modern ír nemzet és állam, szögezi le merész fordulattal a szerző. Sokkal objektívabban, megbízhatóbban értékeli az uniót J. S. Beckett, a belfasti Queen's University professzora alapvető, sok kiadást megért A Short History of Ireland (Első kiadás London, 1952) című művében. Az Act of Union egyetlen pozitívuma szerinte az volt, hogy erősítette Anglia biztonságát a Napóleon-ellenes harcokban, különben angol szempontból is teljesen tévesnek bizonyult. így pl. az önálló ír végrehajtó szervek fenntartása állandóan emlékeztetett a függetlenség lehetőségére, csak erőszakos törvényekkel, intézkedésekkel lehetett fenntartani a viszonylagos rendet. Sajátos következetlenség érvényesült az angolok politikájában: Írországot hol a királyság integráns részének, hol pedig függő helyzetben levő területnek tekintették. Norman pozitívumot lát az ír és angol gazdaság egybeolvasztásában — Írország csak előnyét láthatta szerinte annak, hogy beolvadt a világ akkor legfejlettebb gazdaságába — sokkal árnyaltabb
