Századok – 1975
Történeti irodalom - Norman; Edward: A History of Modern Ireland (Ism. Pók Attila) 725/III–IV
TÖRTÉNETI IRODALOM 725 országgyűlésen való tárgyalását nem az 1604 : 8, hanem az 1604 : 22. te. tiltotta el, ezt a rendelkezést azonban már az 1606-os bécsi béke érvénytelenítette, 60. 1.) A kiadvány második részében eredeti latin szövegében kiadásre került négy országgyűlés (1656, 1659, 1662, 1681) rendi sérelmi irata, egykorú nevükön a Gravaminák. Minden irat előtt pár oldalas tájékoztatást találunk, melyben a szerző áttekinti az országgyűlés összehívásának körülményeit, ismerteti a diétára egybegyűlt rendek társadalmi, vallási és politikai összetételét, s szól a tárgyalások lefolyásáról és eredményeiről. Mindebben sűrűn citálja a külföldi, francia, velencei és vatikáni követek jelentéseit, s ezzel egy olyan fontos forráscsoportra hívja fel a figyelmet, melyet a magyar történetírás korántsem aknázott ki kellően. Ezután következik a pontokba foglalt sérelmi irat, minden pont előtt rövid, francia nyelvű tartalmi kivonattal, regesztával. Országos és csak helyi jelentőségű ügyek váltakoznak a gravaminákban, de a szerzőnek igaza van: így együttesen adnak képet arról, hogy az országgyűlést milyen kérdések foglalkoztatták, s milyen problémák képezték vita tárgyát az udvar és a magyar nemesség közt. A magyar történelemben kevésbé járatosak számára ugyan sok célzás, utalás, sőt lényegi vonatkozás is valószínűleg érthetetlen marad, — kár, hogy a könyv ezekben nem mindig ad konkrét eligazítást. Az sem segíti elő az olvasó tájékozódását, hogy míg a Gravaminák mindig a magyar vagy a latinosított helyneveket használják, Bérenger a ma az utódállamokhoz tartozó helyeket a regesztákban csak új (a XVII. században legtöbbször még nem is létező) nevükön nevezi meg, de ezt sem mindig következetesen, sőt néha téves azonosítással. Arról most nem szólva, hogy eljárása szokatlan a történeti irodalomban és olyan, mintha a XVI. században Königsberg helyett Kaliningradot írnánk, vagy a bizánci birodalom székvárosát Isztanbulnak neveznénk, — sokkal célravezetőbb lett volna a munka végén egy helynév-concordancia táblázatot adni a különböző névvariánsok feltüntetésével. A latin szövegek közlése kifogástalan, a szerző sikerrel birkózott meg nemcsak a paleográfiai nehézségekkel, hanem a magyarországi latinság különlegességeivel is. A külföldi olvasókra való tekintettel azonban talán nem lett volna hiábavaló a szokatlanabb kifejezéseket (pl. birsagium, jobagio) egy függelék-szerű szótárban megmagyarázni. Szóvá kell tennünk a szerzőnek azt a szokatlan eljárását, hogy a latin szövegeket betűhíven közli (tehát az egykorú — gyakran teljesen ötletszerű — kezdő nagy- és kisbetűk, valamint a megértést inkább nehezítő, mint könnyítő egykorú központozás tükörszerű lenyomatásával), ugyanakkor a család- és helyneveket többnyire modernizálja. A rövidítéseket hol zárójelben oldja fel (pl. 228. s köv. 1.), hol anélkül (167. s köv. 1.), hol meg sehogy (pl. 250—251. 1. possone — possessione, A. = anni, D. = dominus, stb.). Bosszantó a magyar hely- és családnevekben, nem különben az idézett címekben a sok kisebb-nagyobb sajtóhiba. A kiadványt széleskörű bibliográfia majd névmutató zárja le. Kár, hogy az utóbbi a Gravaminák szövegére nem terjed ki. Jean Bérenger munkája jó eligazítást ad azoknak, akik a törökkori Magyarország helyzetét, fejlődésének külső és belső összetevőit, valamint a magyar rendi törekvéseket akarják megismerni. A magyar történetírásnak komoly szolgálatot tesz azzal, hogy felhívja a figyelmet egy mindeddig elhanyagolt forráscsoportra, s egyben példát mutat az országgyűlési iratok kiértékelésére. Azzal pedig, hogy négy országgyűlés sérelmi iratát eredeti szövegben közreadja, munkája nélkülözhetetlen forrásává válik mindazoknak, akik a XVII. századi magyar történelemmel foglalkoznak. Végül örvendetes, hogy XVII. századi történelmünk problémái egy világnyelven kerülnek a nemzetközi történész közönség elé. Annál inkább, mert hazai könyvkiadásunk ilyen vonatkozásban nem jeleskedik. Benda Kálmán edward norman: A HISTORY OF MODERN IRELAND (Pelican Books, 1973. 330 1.) A MODERN ÍRORSZÁG TÖRTÉNETE Az ír történelem sohasem tartozott a magyarországi egyetemes történetírás kedvelt témái közé; eltekintve néhány, elsősorban a századforduló körül írott, inkább történelmi fantazmagóriának, mint tudományos munkának nevezhető művön kívül magyar szerző ír történelemmel nem foglalkozott. Magyarország története némileg nagyobb visszhangra talált Írországban: főleg Arthur Griffithre és pártjára, a Sinn
