Századok – 1975
Történeti irodalom - Bérengér Jean: Les „Gravamina”. Remonstrances des diétes de Hongrie de 1655 á 1681 (Recherches sur les fondements du droit d’État au XVII e siécle). (Ism. Benda Kálmán) 723/III–IV
724 TÖIITÉNETI IRODALOM elakadt sorozat folytatását 1963-ban határozta el a Magyar Tudományos Akadémia. A Történettudományi Intézet irányítása alatt nagyszabású adatgyűjtő munka indult a XVII — XVIII. századra, s megkezdődött az egyes országgyűlések iratainak kiadásra való előkészítése, jegyzetelése is. (A munkálatokról szóló beszámolókat ld. Századok, 1963. 463-466; 1965. 1036 — 1037; 1974. 436-475 és Történelmi Szemle 1974 650-665.) A közeljövőben várható az 1607—1608-as országgyűlések iratanyagának megjelenése. Jean Bérenger munkája a magyar történészek által mindeddig alig tanulmányozott XVII. századi országgyűlések iratanyagát vizsgálja, négy országgyűlés rendi feliratát pedig közre is adja. A szerző, a rennes-i egyetem tanára, mintegy másfél évtizede foglalkozik a Habsburg Monarchia történelmével. Figyelmét annak idején sorbonne-i tanára, V. L. Tapió professzor irányította a dunai népek, közelebbről Magyarország múltjára. Az 1960-as évek elején huzamosabb időt töltött Bécsben, majd ezt követően Budapesten, megtanult magyarul is, és eredetiben olvassa a török-kori német, olasz vagy magyar följegyzéseket. Érdeklődése elsősorban a XVII. századra irányul, s ezen belül különösen a lipóti abszolutizmus elveit, módszereit, lehetőségeit és a magyar rendi ellenállással folytatott harcait vizsgálta. Többek közt tanulmányt írt az osztrák Államtanács XVII. századi működéséről (Le Conseil d'État Autrichien. . . Journal des Savants. 1971. No. avril—juin, 136—160), a császári külpolitika francia vonatkozásairól (Une tentative de rapprochement entre la France et l'Empereur. . . Revue d'Histoire Diplomatique 1965. No. 4. 1—24) és sajtó alatt van a lipóti abszolutizmus politikai, pénzügyi és katonai alapjait tárgyaló nagy monográfiája. Magyar vonatkozásban külön tanulmányokban vizsgálta a XVII. századi magyar rendi alkotmányos és politikai elképzeléseket (Le droit d'État hongrois... Études Finno-Ougriennes, 1965. 135—166; La Hongrie des Habsbourgs [ ! ] au XVIIe siècle. République nobiliaire ou monarchie limitée ? Revue Historique 1967, fascicule 483. 31—50), az erőszakos ellenreformáció lefolyását és következményeit (La Contre-Réforme en Hongrie au XVIIe siècle. Bulletin de la Société d'Histoire du Protestantisme Français. 1973), továbbá a Wesselényi összeesküvés és a Thököly szabadságharc politikai-jogi elképzeléseit, társadalmi alapjait, külpolitikai kapcsolatait és a Habsburg politikára gyakorolt hatását. (Le Royaume de France et les „malcontents" de Hongrie. Revue d'Histoire Diplomatique 1973. No. 3—4, 1—43; Francia—magyar kapcsolatok a Wesselényi összeesküvés idején. Történelmi Szemle, 1967. 275—291; Thököly és a francia külpolitika. Századok, sajtó alatt.) A most tárgyalt kötet elé írt Bevezetésben részben korábbi részlettanulmányainak eredményeit illeszti egybe, részben azonban, azokon túlmenve, a XVII. századi Magyarországról ad minden lényeges mozzanatra kiterjedő kerek ismertetést. Bemutatja a három részre szakadt ország demográfiai, etnikai és vallási képét, jellemzi a társadalmat, ismerteti az egyes osztályok vagyoni és hatalmi arányait, a rendek politikai és szellemi befolyását, a rendi szervek működését. Megmutatja a magyar királyság helyét a Habsburg Monarchiában, szól a bécsi kormányszervekről, működésük elvi és gyakorlati irányelveiről. Részletesen foglalkozik a birodalmi abszolutizmusra törekvő uralkodóház és a magyar nemesi társadalom egyre élesedő ellentétével, ennek kapcsán az összeütközések alkotmányos színterével, az országgyűléssel. Szinte kézikönyv-szerű pontossággal ismerteti az országgyűlés két házának működésót; a diéta összehívását, összetételét, a tárgyalás módját és hatáskörét szabályozó jogszabályokat, a vitáknak az uralkodói előterjesztések, rendi válaszok és királyi viszontválaszok által megszabott bonyolult útját és a törvények formábaöntésének kancelláriai gyakorlatát. Közben jellemzi az országos főméltóságok szerepét, a katolikus és protestáns rendek közötti ellentéteket, és az udvarnak az ellenzék leszerelésére, illetve elhallgattatására irányuló mesterkedéseit. Ismerteti a magyar nemesség politikájának a Monarchia egészére kiható következményeit, kidomborítva a rendi dualizmus rendszerének magyar sajátságait, s meghatározva egyúttal a magyar rendiség helyét az összbirodalomban. Megállapításaiban messzemenően figyelembe veszi a magyar történetírás eredményeit, de egyéni nézeteivel is találkozunk, különösen a Habsburg-birodalom és Magyarország viszonyát illető kérdésekben, és elmondhatjuk, hogy ha a tényszerű részletekben a monografikus kutatásokhoz képest nem is ad újat, a szintézis maga új, s annak modern szempontjai és világos rendszere mindenki számára tanulságos. (A recenzensnek mindössze néhány apróbb elírást kell szóvátennie: A XVIII. század végén a magyarországi szabad királyi városok száma 23 volt, nem 10, illetve a bányavárosokkal együtt 15, mint ahogy az 62. lap felsorolása sejteti; Tabula Regia-nak nem az országgyűlés alsó tábláját, hanem az alsófokú bíróságot nevezték, 50. 1.; Status et Ordines nem az országgyűlés, hanem az országgyűlésen résztvevő Karok és Rendek latin elnevezése volt, 48. 1.; a szolgabírák nem voltak királyi tisztviselők, a nemesség választotta őket, 43. lap; a vallásügyeknek
