Századok – 1975
Történeti irodalom - Bérengér Jean: Les „Gravamina”. Remonstrances des diétes de Hongrie de 1655 á 1681 (Recherches sur les fondements du droit d’État au XVII e siécle). (Ism. Benda Kálmán) 723/III–IV
TÖRTÉNETI IRODALOM 723 Megismerjük a communitás legfőbb szervét, a falugyűlést és annak igazságtevő fórumát, a faluszéket. Az önkormányzat lényegét fejezik ki azok a jegyzőkönyvekben megörökített sorok, amelyek arról tudósítanak, hogy határozatot hozott ,,az egész falu gyűlése", ,,a communitás teljes, közönséges gyűlése", vagy hogy törvényt tett „a bíró esküdtjeivel", a „hütösök tanácsa".stb. Noha a falugyűlés és a faluszéke között különbséget kell tennünk, a két intézmény feladatköre gyakran egybefolyt. Mindkét fórumon határozatot hozhattak például a falu közvagyonáról, és ugyancsak mindkettőn ítélkezhettek is. A faluközösség tagjai általában a falusbíró házánál ültek össze, vagy a jegyző lakásán. De találunk utalást ,,faluházá"-ra, ,,községházá"-ra, vagy „a nemes communitás közös házá"-ra is. A falusbíró elnevezés arra utal, hogy a faluközösség már kialakulása óta jogosult volt választott tagjai révén törvénykezni, ítélkezni. A falusbíró a faluszókének elnöke volt. Mellette fontos szerepet töltöttek be az esküdtek, a nótárius, a tanító. Megismertet a szerző a falugyűlés rendjével, idejével, a falugyűlésen megvitatott kérdésekkel. A kötet második, nagyobb terjedelmű részét a falujegyzőkönyvek alkotják. Számuk a XVIII. század utolsó harmadától kezdődőleg megszaporodik az írásbeliség fejlődésével összefüggésben. A székely falu jegyzőkönyvek Árkos, Csíkjenőfalva, Csíktapolca, Étfalva, Felsőrákos, Kisbacon, Kézdioroszfalu, Magyarhermány, Ozsdola, Papolc, Szárhegy, Szemerja és Zalán falvakból származnak (Csík — Gyergyó— Kászon és Háromszék). A faluközösségi határozatokból megismerjük a rendtartó székely falut, az önkormányzatot szolgáló intézményeket: a választott vezetőséget és a határozathozó, ítélkező fórumot. A tanácskozás zavartalanságát a falu ősi szokásjogi normái biztosítják. Á falu vagyonközösség és gazdálkodási egység is, amelyet a zártság jellemez. E mellett azonban szabályozott is volt az élet a feudáliskor székely falujában. Az értékeknek pontosan meghatározott rendjük volt. Nagy erőssége volt a faluközösségnek az egymás iránt érzett humanitás és az emberi szolidaritás. Megismerjük a falujegyzőkönyvekből az erdőlés, irtás és foglalás módozatait, megtudjuk továbbá azt is, hogy az egykori székely falu életében milyen fontos szerepe volt az állattenyésztésnek, milyen gonddal és féltéssel védték a mezőgazdasági területeket, s milyen szokások és hagyományok kapcsolódtak a különböző évszakokban végzett munkákhoz. A kötet harmadik részét a magyarázó jegyzetek alkotják. A gazdasági, társadalmi, valamint politikai helyzetre vonatkozó szakirodalomról gazdag bibliográfiát is ad a szerző. A közölt dokumentumok ősi, jogi szakkifejezésekben gazdag, parasztosan darabos, de erőteljes és éltető ízekkel teli szövegét — nagyon helyesen — a mai helyesírás normáihoz közelítve írta át, hogy minél inkább megkönnyítse. Imreh István munkájának legnagyobb érdeme, hogy a névtelen kisember, az elfelejtett falusi gazda, zsellér, szolga életéről szól, annak állít emléket. Életüket és küzdelmüket a kor ízes tájnyelvén jeleníti meg, s így az olvasóban állandóan erősíti azt az érzést, milyen nagy kincsünk és értékes örökségünk szép magyar nyelvünk. Nagy Imre JEAN BÉRENGER: LES «GRAVAMINA.» REMONSTRANCES DES DIETES DE HONGRIE DE 1655 A 1681. (RECHERCHES SUR LES FONDEMENTS DU DROIT D'ÉTAT AU XVIIe SIECLE) (Paris, Presses Universitaires de France, 1973. 331 1. Publication de la Sorbonne, Série »Documents« — 23.) A „GRAVAMINÁK". A MAGYAR ORSZÁGGYŰLÉSEK SÉRELMI FELIRATAI 1655 ÉS 1681 KÖZT A történetírás a múlt század közepén ismerte fel, hogy az országgyűléseken sűrítve jelentkeznek a kor politikai, gazdasági és társadalmi kérdései. Ez a felismerés hozta létre a különböző nagy országgyűlési forráskiadványokat, köztük a Deutsche Reichstagsakten hatalmas köteteit, illetve az ennek példáján induló Magyar Országgyűlési Emlékek és Erdélyi Országgyűlési Emlékek sorozatát. Az utóbbi Szilágyi Sándor szerkesztésében 21 kötetben adta közre Erdély fejedelmi korszakának országgyűlési iratanyagát, 1540 — 1699 közt. _ A Magyar Országgyűlési Emlékek 1874-ben indult, s Fraknói Vilmos, majd Károlyi Árpád szerkesztésében megjelent 12 kötete a Habsburgok magyarországi trónralépésétől, 1526-tól 1606 végéig ölelte fel az anyagot. Az 1917-ben