Századok – 1975

Történeti irodalom - Rot; A. M.: Vengerszko-Vosztocsnoszlovjanszkie jazikovije kontakti (Ism. Bodonyi Ilona) 716/III–IV

716 TÖIITÉNETI IRODALOM A. M. ROT: VENGER SZ KO —VO SZTOC SNO SZLOVJANSZ ЮЛЕ JAZIKOVIJE KONTAKTI (Budapest, Akadémiai Kiadó. 1973. 573 1.) A MAGYAR-KELETI SZLÁV NYELVI KAPCSOLATOK A. M. Rot monográfiája egyike az első próbálkozásoknak, amely megkísérli a sok évszázadra visszatekintő magyar—keleti szláv nyelvi kapcsolatok feltárását. A. M. Rot könyve elsősorban nyelvészeti jellegű, de a vizsgált lingvisztikai anyag alapján néhány figyelemre méltó következtetést tesz a magyarság és a szlávság őstörténetére, anyagi és szellemi kultúrájára vonatkozóan is. A magyar—keleti szláv nyelvi kapcsolatok vizsgálata mind ez ideig a kutatás eléggé elhanyagolt területe volt annak ellenére, hogy a magyar—szláv nyelvi kapcsolatok tárgyában több jelentős munka született. A szerző teret szentel ezen művek kritikai analízisének is, s elemzésének tapasztalatait eredményesen felhasználja következtetései megtételénél. Azoknak a nyelvtudomány területén kívül eső tényezőknek a számbavételénél, melyek segítik a magyar—keleti szláv nyelvi kapcsolatok kezdeteinek rekonstruálását, kitér a magyar—baskir kapcsolatok, a Magna Hungaria problémájának megvilágítására. E kérdések megoldása a nyelvész számára a magyar—óorosz nyelvi kapcsolatok tisztázása szempontjából fontos. A szerző felveti, hogy még nem született megnyugtató válasz a következő kérdésekre: mikor és hol kerültek kapcsolatba a magyarok és a baskírok; milyen hosszú ideig éltek a magyarok ősei Baskíriában; egyenlő-e a Magna Hungaria Baskíriával; nem foglalta-e magában az ősi Baskíria a Volga jobbpartját is? A. M. Rot osztja Perényi J. véleményét, mely szerint a keleti magyarok XIII. századi kutatói nem keltek át a Volgán, tehát Magna Hungaria a jobbparton helyezkedett el. Ugyanakkor nem tartja megalapozottnak Németh Gy. „Magyar törzsnevek a baskíroknál" c. munkájának megállapításait. A. M. Rot kutatásai szerint a magyarok sokkal rövidebb ideig tartózkodtak Baskíria területén, mint azt pl. K. J. Grot, N. Danyilevszkij, Molnár E., Györffy Gy., V. Susarin feltételezik, és az V. században már a Volga jobbpartján éltek. A magyar—keleti szláv nyelvi kapcsolatok kezdete datálásának másik fontos feltétele a kaukázusi (kubáni) őshaza kérdésének tisztázása. Moravcsik Gy., Perényi J., Halasi-Kun Tibor véleménye szerint a magyar törzsek (onogurok, szavárdok, szabirok, türkök) már 463 körül az Észak-Kaukázusba vonultak, és itt, a Kubán medencéjében foglalták el következő hazájukat. A. M. Rot kutatásai szerint, bár a magyarok az V—VI. században beléptek az onogur törzsszövetségbe, kubáni őshaza nem volt. A kaukázusi haza létének hirdetői azt állítják, hogy az Észak-Kaukázus vidékén kezdődtek a magyar— keleti szláv kapcsolatok, a régészet és a történetírás azonban nem tud arról, hogy a keleti szlávok már az V—VI. században ezen a vidéken éltek volna. A magyar törzsek, belépve az onogur törzsszövetségbe, annak északnyugati szélén és a Don vidékén helyezkedtek el. P. P. Jefimenko és P. N. Tretyakov régészeti kutatásainak eredményekónt megállapítható, hogy a Don vidékén már a VI—VII. században éltek keleti szlávok — a vjaticsok. Tehát az ősmagyar—keleti szláv kapcsolatok nem sokkal a VI. század előtt kezdődhettek. Ezt alátámasztják a nyelvtudomány adatai is. A Don vidékén a magyar törzsek folytatták törzsszövetségüknek a török példa szerint való kiépítését. A kazárokkal való kapcsolat elsősorban a magyarok politikai szervezetére hatott, a másik oldalról a vjaticsokkal és más keleti szláv törzsekkel való kapcsolat azoknak a gazdasági és társadalmi tényezőknek a fejlődését segítette, melyek később lehetővé tették az új életviszonyokhoz való gyorsabb alkalmazkodást a Kárpátmedencében. A. M. Rot fontosnak tartja hangsúlyozni, hogy a VIII—IX. századra vonatkozó magyarokkal kapcsolatos közlések az arab, perzsa történetíróknál kortársak adataira támaszkodnak. Megállapítja, hogy a Gesta Hungarorum elsősorban a magyar—keleti szláv kapcsolatokat illetően sok pontatlanságot tartalmaz. Ezen pontatlanságok tisztázásában nagy szerepet játszottak az orosz évkönyvek. A. M. Rot lehetségesnek véli, hogy a Povesztyi vremennih let fehér és fekete magyarok elnevezéseiben keleti szláv népi hagyományok tükröződnek a magyar törzsszövetség nem egynemű voltáról, amelyben a finnugor elemen kívül (fehér magyarok?) erős volt a török elem is (fekete magyarok?). A régészet, a történettudomány, az ethnográfia feladata feltárni azokat a nyelvtudomány területén kívül eső forrásokat, amelyek a VII—IX. században befolyásolták a magyar—keleti szláv nyelvi kapcsolatok alakulását. A szerző különösen fontosnak tartja ezek közül mindkét nép gazdasági életének vizsgálatát az adott korban, a föld-