Századok – 1975
Történeti irodalom - Tyutyikin; Sz. V.: Vojna; mir; revolucija. Igyejnaja borba v rabocsom dvizsenyii Rosszii 1914–1917 gg. (Ism. Jemnitz János)717/III–IV
TÖRTÉNETI IRODALOM 717 művelés jellegének és színvonalának vizsgálatát elsősorban a keleti szlávoknál. A. M. Rot itt B. D. Grekov, P. N. Tretyakov, V. I. Dovzsenok munkásságára hivatkozik, akik meggyőzően bizonyították, hogy a földművelés vezető szerepet játszott a keleti szlávoknál. A régészeti leletek, több szláv település feltárásánál talált földművelő eszközök, különböző mezőgazdasági kultúrák, a fazekasság nyomai tanúskodnak arról, hogy a magyarságnak lehetősége volt szomszédainak fejlett földművelő kultúráját hasznosítani. Bizonyítékok vannak arra, hogy a VII—IX. században a magyarok Dél-Oroszországban és Ukrajnában félig letelepedett életmódot folytattak, és égetéses földműveléssel foglalkoztak. A szerző megemlékezik a normann elmélet káros hatásáról, mely szinte a mai napig érvényesülni látszik a magyar— szláv kapcsolatok kutatásában, és amely minden esetben csalc a nyugati és déli szlávok hatását igyekezik kimutatni a magyarság anyagi és szellemi kultúrájára. A magyar—keleti szláv nyelvi kapcsolatok a honfoglalás után sem szűntek meg, hanem megváltozott körülmények között folytatódtak. A magyarok a honfoglalás után is érintkezésben álltak a Volga ós a Kaspi-tenger mentén élő népekkel, és ezen érintkezés hídjául a keleti szlávok által lakott területek szolgáltak. A XI. századtól fejlődő közvetlen gazdasági és kereskedelmi kapcsolatok intenzitását a magyar —orosz dinasztikus összeköttetések is segítették. A. M. Rot megállapítja, hogy e kapcsolatok XI —XIII. század közötti alakulásának történetével a kutatók mind ez ideig nem igen foglalkoztak. A szerző a VII — IX. századi ősmagyar—keleti szláv, a XI — XIII. századi ómagyar—óorosz nyelvi kapcsolatok és azok nyelvtudomány területén kívül eső faktorainak feltérképezése után a XIV—XX. századi magyar—orosz, magyar —belorusz, valamint magyar—ukrán nyelvi kapcsolatokat vizsgálja, ez utóbbin belül nagy teret szentelve a magyar—ukrán és ukrán—magyar bilingvizmus kérdésének is. A történettudomány szempontjából elsősorban a VII—IX. századra vonatkozó részek megállapításai tarthatnak számot nagy érdeklődésre, ismertetésükben ezért is fordítottunk különös figyelmet e korszakra. A. M. Rot könyvével — mely hatalmas forrásanyagra támaszkodik, fontos és élő problémákat vet fel és igyekszik megválaszolni — olyan jelentős munkához jutott a kutatás, melyet mind a nyelvtudomány, mind a történettudomány művelői haszonnal forgathatnak. Bodonyi Ilona SZ. V. TYUTYUKIN: VOJNA, MIR, REVOLUCIJA, IGYEJNAJA BORBA V RABOCSEM DVIZSENYII ROSSZII 1914—1917. GG. (Moszkva. 1972. 303 1.) HÁBORÚ, BÉKE, FORRADALOM. AZ ESZMEI KÜZDELEM AZ OROSZ MUNKÁSMOZGALOMBAN 1914-1917 KÖZÖTT Az első világháború korszakának munkásmozgalmáról az utóbbi években jelentősen gazdagodott a történeti irodalom. Sz. Sz. Tyutyukin munkája több vonatkozásban lényegesen kiszélesíti az ismereteket. Munkájának gerincében ugyan szintén a bolsevikok forradalmi háborúellenes tevékenysége, illetőleg programjának kialakítása s a lenini válaszok elterjedése állott, de emellett ennél jóval szélesebb tablón mutatja be a változások folyamatát, nagy anyagot mozgat meg — sok új színt, csoportot ábrázol. Az ismertetésben a könyv szerkezeti arányait bizonyos fokig torzítva, ehelyütt nem emlékezünk meg azokról a fejezetekről, oldalakról, ahol a szerző Lenin munkásságát mutatja be, mivel Lenin írásai magyar nyelven is könnyen hozzáférhetők. Ami pedig a bolsevikok háborúellenes tevékenységét illeti, az érdeklődők erről is több szovjet, sőt részben még magyarnyelvű irodalmat is megszerezhettek. E problémakörnél maradva mégis jeleznénk, hogy amikor a szerző kronológiai rendben haladva megemlékezik a bolsevik dumaképviselők peréről, akkor hangsúlyozza, hogy 1914 telén Kamenyev a bíróság előtt valójában meghazudtolta a bolsevikok háborúellenes magatartását. Tyutyukin ugyanitt rávilágít, hogy a pernek milyen nagy — és sokszor kritikus — visszhangja támadt a bolsevik emigrációban. A lényeges azonban kétségtelenül az volt, hogy a bolsevikok ténylegesen világos antiimperialista és forradalmi programot tudtak kialakítani — amely egyre nagyobb népszerűségre tett szert az évek folyamán. 15*
