Századok – 1975
Közlemények - Barta Gábor: Georgius Zekeltől Dózsa Györgyig 63/I
GEORGIUS ZEKELTÖL DÓZSA GYÖRGYIG 7» S zületett. Egy bizonyos Székely György pedig, aki ezekben a napokban Nándorfehérvár mellett egy híres törököt páros viadalban, vagy párbajban legyőzött, s akinek a király jutalomképpen kétszáz forintot parancsolt adatni, amit a király tisztviselői az előkelők tanácsára nem adtak meg neki. Ez a Székely György mód felett fölindulva az esztergomi érsek elé járult, s kérte tőle a keresztet azon ürüggyel, hogy ő akar lenni a keresztesek kapitánya, és ügyelne, nehogy felvonulásukban a parasztok valami kárt okozzanak. De más volt a nyelvén és más a szívén, mivel a parasztokkal sérelmét, a kétszáz aranyforint ki nem fizetését akarta megbosszulni. Az érsektől pedig nem tudta megkapni a keresztet, hanem magának ós szolgáinak bíbor szövetből keresztet erősített (a ruhájára), tettetve, hogy az érsektől kapta, Budára jött a keresztesekhez, akik nagy örömmel fogadták. És ő minden várakozás nélkül Tliwr mezővárosáig ment . . ." (Következik a túri epizód, azután Temesvár, Csáky Miklós halála stb.) Az összecsengés a névtelen szerző és Bartholinus előadása között több helyen szembetűnő. Ilyenek: az eseménysor hármas tagolása (párviadal — jutalom — megtagadása); a jutalomban a 200-as szám. De az eltérések is számottevőek. A bajvívások többesszáma egyetlen esetre redukálódik; hiányzik az adószedő-motívum; a jutalom végleg megadatlan marad, s erre a főurak (a királyi tanács?) veszik rá a kincstartót; s végül: a Bakócz-epizód fölbukkanása. Számunkra e kérdés hitelességének a vizsgálata az érdekes. A Bakócz érsek és a becsvágyó végvári hadnagy közötti találkozás, noha eddig nem hallottunk róla, önmagában egyáltalán nem hihetetlen. 1614 tavaszán egészen természetes lehetett, hogy egy törökverő vitéz, ha Budára jön, kapcsolatot keres a keresztes hadjárat szervezőjével mondjuk kihallgatás formájában. A vezéri tisztségre vonatkozó kérés és megtagadása már gyanúsabb. Székely Dózsa György mindvégig a kereszt nevében küzdött — vajon nem ebből alakította ki a humanista okoskodás, vagy a megfoghatatlan szóbeszéd e jelenetet? S a kétely más oldalról is kísérthet. Szűcs Jenő Bakóez-pártinak tartja a szerzőt, 38 s ebből arra is következtethetnénk, hogy a kinevezés megtörtént, csak a névtelen író próbálja azt letagadni. Való igaz, a szerző a keresztes hadjárat ötletét a királytól származtatja; a hadjárat leállítását, a megtorlások kezdetét és György vezér jutalmának megtagadását az urak terhére rója — mindezt lehetne az érsek emléke tisztára mosdatásának is vélni. De az urak felelőssége a kérdéses intézkedésekben vitán felül áll, s a jutalom megtagadását is hallottuk már ilyen beállításban. S végül aligha lehet Bakócz iránti túlzott elfogultsággal vádolni azt az embert, aki pár bekezdéssel lejjebb úgy nyilatkozik, hogy Szapolyai János a parasztok leverésével ,,a köz javára kitűnő cselekedeteket hajtott végre , az érsekre pedig alig fordít figyelmet,.39 Az elbeszélés időrendje pedig végleg elveszi az ólét a szándékos ferdítés hipotézisének. A „névtelen" ugyanis az általam idézett rész előtt tárgyalja a toborzást letiltó parancsot és az első zavarokat. A Bakócz-epizód tehát szerkesztési hiba folytán került Székely György önkényes hatalomátvételének kronológiailag pontosan a helyén levő pillanatához. A nép általi megválasztás helyett ugyan György vitéz saját nagyravágyása lesz a döntő tényező, de ez a motívum sem ismeretlen már előttünk. 38 Szűcs J. : i. m. 16. 39 „egregiam operám reipublicae nauauit" (i. m. 276). A szöveg egyébként némi rosszallással ír az ifjú Lajos király 1621. évi magatartásáról, s sem 1521-ben, sem 1526-ban nem említi Szapolyai vajda sokat vitatott tevékenységét. A fehérvári királyi temetéskor azonban változatlanul vajdának mondja, holott azt hívei pár napra rá királlyá választották. Mindebből egy meglehetősen pártatlan, a hazai ügyekben talán nem is érdekelt író arca látszik körvonalazódni.
