Századok – 1975

Beszámoló - Tudományos ülésszak Magyarország felszabadulás utáni agrárpolitikájáról és agrárátalakulásáról (Steinbach Antal) 693/III–IV

TUDOMÁNYOS ÜLÉSSZAK A FELSZABADULÁS UTÁNI AGRÁRPOLITIKÁRÓL 703 talanságot teremtettek és arra igyekeztek rábírni őket, hogy juttatott földjükről önként mondjanak le. A demokratikus erők ellentámadása nem sokáig váratott magára. Ennek során a megyében a föld megvédéséért indított küzdelem szükségszerűen összefonódott a közigazgatás megtisztításáért folytatott harccal. Erről szólt felszólalása második felében az előadó. A föld megvédésére irányuló harc fordulópontja 1946. február 12-e volt, amikor a koalíciós pártok kezdeményezésére mintegy kétszáz tagú küldöttség utazott Budapestre, hogy tiltakozását fejezze ki a reakció mesterkedóseivel szemben. Jellemző módon a Kisgazdapárt a küldöttségben nem képviseltette magát. A megyei küldöttség memorandumot nyújtott át Nagy Ferenc miniszterelnöknek, melyben sürgette a peres ügyeknek a földhözjutatottak javára történő mihamarabbi lezárását. A földreform vívmányainak megvédésére kibontakozó tömegmozgalom kezdeményező és szervező ereje a Magyar Kommunista Párt volt. A párt 1946 februári első megyei konferenciáján kimondta: „Egy talpalatnyi földet vissza nem adunk ! Halál arra, aki a földhöz nyúl !" A párt folytatta az ostromlott újgazdák bátorítását és megkezdte ellenállásuk szervezését. Röpirata hangoztatta: „Nyugodtan dolgozzatok a földeken, senki azt tőletek vissza nem veheti !" Az újgazdák egyre inkább a kommunista pártban látták érdekeik védelmezőjét, és panaszaikkal a helyi kommunista pártszervezetekhez fordultak. A kibontakozó népmozgalom a föld védelmével párhuzamosan fordult a reakciós közigazgatás ellen: „Ki a községekből mindazokkal a jegyzőkkel, akik népnyúzó politikát folytatnak még ma is ! Ki a megyeházáról a Horthy-rendszert kiszolgáló népsanyargató szolgabírákkal !" — követelték. A márciusi helyi (március 5-én 25 ezer fős tüntetés Nyíregyházán, március 6-án 8 ezer fős tüntetés Mátészalkán; ezt követően járási és helyi népgyűlések sorozata) és országos megmozdulások után az újgazdák és a helyi földigénylő bizottságok már megtagadták a megyei Földbirtokrendező Tanács földet visszaadásra kötelező határozatainak teljesítését (Tiszabezdéd, Kemecse). A közigazgatás tisztogatása is megkezdődött (Tiszalök, Tiszadada). Ami a koalíció pártjainak magatartását illeti: a Nemzeti Paraszt Párt szorosan együttműködött a mozgalom élén álló Kommunista Párttal, míg a Szociáldemokrata Párttal akadozott az együttműködés, a Kisgazdapárt pedig távol tartotta magát a tüntetésektől és a népítéleteket törvényellenes cselekedeteknek tartotta. 1946 tavaszának végére a földreform körüli harc végleg eldőlt, de a telekkönyvezések gyors befejezését még sürgetni kellett. A következő korreferátumot „A termelőszövetkezeti mozgalom első kísérlete Szegeden és vidékén (1948 —1953)" címmel Belényi Gyula egyetemi adjunktus (József Attila Tudományegyetem, Szeged) tartotta. A vizsgált terület a szegedi járást és Szeged városát foglalja magába. Az 1949-es népszámlálás szerint ezen a vidéken az agrárnépesség 17,5%-át a falusi proletariátus, 35,9%-át a falusi félproletárok vagy törpebirtokosok, 21,2%-át a kisparasztság, 13,l%át a középparasztság, 2,3%-át pedig a gazdagparasztság alkotta. A törpebirtokosok a földosztás következtében kerültek többségbe, különösen a korábbi agrárproletár ceni rumokban (pl. Kiskundorozsmán és környékén). Szegeden és a közvetlen környékén található jobbminőségű földeken élt az agrárproletariátus zöme. A Szegedtől nyugatra húzódó futóhomokon települt tanyák népe — Szeged város volt bérlői — 1946-ben kapták meg tulajdonul korábbi 15 — 20 kh-as bérleteiket. Ezek az emberek igen szívósan ragaszkodtak régóta művelt, de tulajdonba csak most vett földjeikhez. A mezőgazdaság szocialista átszervezésének első, 1948 és I960 közötti szakaszának eredményeit a fenti sajátosságok még jelentősen befolyásolták. Az átszervezés ugyanis kezdetben inkább csak az agrárproletár központokban járt sikerrel. Az 1948 őszén ala-