Századok – 1975
Beszámoló - Tudományos ülésszak Magyarország felszabadulás utáni agrárpolitikájáról és agrárátalakulásáról (Steinbach Antal) 693/III–IV
704 TUDOMÁNYOS ÜLÉSSZAK A FELSZABADULÁS UTÁNI AGRÁRPOLITIKÁRÓL 704 kult csoportok kivétel nélkül a kisajátított gazdagparaszti bérleteken alakultak, s a tagok 72,8%-a agrárproletár volt. Még 1949-ben is a szövetkezeti földek 69%-a nem bevitt föld, 1950-ben pedig a 42 termelőszövetkezeti csoport tagjainak fele még mindig agrárproletár. A közös gazdaságok felszereltsége éppen ezért igen szegényes volt. Működésük során sem tudtak szegénységükből kivergődni, s ebben a mezőgazdaságot egyre inkább sújtó, helytelen gazdaságpolitika is jelentős szerepet játszott. Itt különösen ártott, hogy e gazdaságpolitika a helyi sajátosságok figyelembevételét lehetetlenné tette, ugyanis visszavetette e körzet jelentős gyümölcs-, szőlő- és zöldségtermelését. Így aztán 1950-ben a szövetkezetek 55%-a veszteséggel zárt. Az átszervezés második szakasza I960 végétől 1953 nyaráig tartott, melynek eredményeként a tagok száma az I960, évinek négyszeresére, a szövetkezetek földterülete kb. négy és félszeresére nőtt. E fejlesztési szakasz jellegzetességei, hogy 1950 végétől — megyei döntés alapján — az átszervezés súlyponti területévé a jugoszláv határ melléke vált, hogy itt a kollektivizálás során az országosnál nagyobb mértékben szerveztek I., vagyis legalacsonyabb típusú termelőszövetkezeti csoportokat, s hogy erőteljesen szor- i galmazták a termelőszövetkezeti községek kialakítását. A termelőszövetkezeti községeket a jugoszláv határ mentén szervezték meg adminisztratív eszközök, főként az átszervezéssel szinkronban végrehajtott tagosítások alkalmazásával. Nagy számban szerveztek I. típusú termelőszövetkezeti csopoitokat is. Létrehozásukkal a cél nem annyira a fokozatosság elvének érvényesítése, mint inkább — a szervezés megkönnyítése érdekében — látszatának megteremtése volt. E csoportokat ugyanis néhány hónap elteltével magasabb típusúakká szándékoztak átalakítani. Addig ezek a csoportok csak formálisan léteztek, s tagjaik továbbra is egyénileg gazdálkodtak. A termelőszövetkezeti tagság összetétele az átszervezés szélesedésével módosult, 1952 szeptemberére már a tagok több mint egyharmada középparasztokból került ki. A termelőszövetkezetek gazdálkodását értékelve az előadó megállapította, hogy ' az a korábbihoz képest nem javult. A termelőszövetkezetek fele még az 1948 —1953 közötti legjobb termésű évben, 1951-ben sem tudott zárszámadáskor tagjainak pénzbeli részesedést osztani. (Ennek oka elsősorban egy központi rendelkezés volt, amely év végére a szövetkezeteket három évi összes hiteltartozásuk kiegyenlítésére kötelezte.) 1951 végétől, a tilalom ellenére, megszaporodott a szövetkezeteket elhagyó tagok száma és jelentős munkaerőhiány koletkezett. Becslések szerint 1962/53 telén a körzet termelőszövetkezeteit a tagok 20 — 40%-a hagyta el. Az 1953 őszi kilépési hullám során azután a szövetkezetek száma 108-ról 65-re, taglétszámuk 60%-kal, földterületük 52%-kal csökkent, s ez a visszaesés meghaladta az országos átlagot. Botár József tanszékvezető főiskolai docens (Bessenyei György Tanárképző Főiskola, Nyíregyháza) ,,A mezőgazdaság szocialista átalakítása Szabolcs-Szatmár megyében" című korreferátumában figyelmét a téma regionális sajátosságainak vizsgálatára összpontosította. Szabolcs-Szatmárban a paraszti gazdaságok közel kétharmada a földreform után is szegényparaszti gazdaság maradt, középparaszti gazdaság alig egyharmada, míg a gazdagparaszti gazdaságok aránya itt volt a legalacsonyabb az Alföldön (1,7%). Emellett a megyében még mintegy húszezer munkanélküli mezőgazdasági munkás tengődött. A megoldatlanul maradt súlyos szociális problémákat véglegesen csak a szocialista iparosítás és a mezőgazdaság szocialista átalakítása oldhatta meg. Az 1948-ban meginduló kollektivizálás mégsem volt gyors, zökkenőmentes folyamat. A Magyar Dolgozók Pártja szövetségi politikájának eltorzulása Szabolcs-Szatmár megyében, lóvén túlnyomóan agrárnépességű régió, különösen súlyos következményekkel járt. Mivel az átszervezés ütemét irreálisan felgyorsították (itt akarták az ország első termelőszövetkezeti megyéjét létrehozni) és a fokozatosság elvét megsértve a magasabb típusú szövetkezeti
