Századok – 1975

Beszámoló - Tudományos ülésszak Magyarország felszabadulás utáni agrárpolitikájáról és agrárátalakulásáról (Steinbach Antal) 693/III–IV

698 TUDOMÁNYOS ÜLÉSSZAK A FELSZABADULÁS UTÁNI AGRÁRPOLITIKÁRÓL 698 gazdaságuk teljes vagy részleges feladása árán az iparba való elvándorlásuk vagy alsóbb gazdaságesoportokba való „lecsúszásuk". A parasztságnak csupán a legalsó rétegei bővültek, nemcsak arányukat tekintve, hanem (főleg a 3 holdasokig bezárólag) számban és területben is. E folyamat következményeként azok a rétegek, amelyek a nagybirtok felszámolása után az árutermelés szempontjából valamelyest is számításba jöhettek, előbb és gyorsabban szorultak vissza, mint ahogy a szocialista szektor árutermelése betölthette volna a helyüket. A mezőgazdasági termelés visszaesésének alapvető oka azonban az ipari felhalmozásnak a mezőgazdaság rovására történő, annak teherbírását meghaladó felgyorsítása volt. 1967 —68-ban az egyéni gazdaságok egyrészt a számukra is kedvezőbb gazdaságpolitika, másrészt a mezőgazdaságon kívüli jövedelem (kótlakiság) következtében stabilizálódtak. Míg a földreform utáni időszakot vizsgálva az előadó azt jegyezhette meg, hogy a kis- és középparaszti kategóriák adottságai és vele tényleges státusuk alacsonyabban alakult gazdaságaik területi lehetőségeihez képest, ebben az időszakban már az ellenkezőjét állapíthatta meg ennek: a törpebirtokosok és különösen a kisparasztok valóságos társadalmi helyzete, s nem utolsósorban hozott tudata, felfelé tért el a holdakkal kifejezett keretektől. Az 1946 —1958 közötti időszakban a parasztság tagozódását mutató skálának ezt a többlépcsős átalakulását az előadó a szocializmus viszonyai között az egyéni gazdálkodás kereteiben elérhető nivellálódás maximumának tekintette. A gazdaságok területi nagysága alakulásának és a különböző forrásokból nyert kiegészítő jövedelmek hatásának eredőjeként beszélt a nivellálódás meghatározó tendenciájáról és az adott kereteken belüli tetőzéséről. Jóllehet ez a nivellálódás alapvetően más volt mint a hamarosan bekövetkező, a falu szocialista átalakulásával érvényesülő paraszti egységtendencia, mégis lényegesen kedvezőbb bázisul szolgált az egységes szövetkezeti parasztság alapvetéséhez, mint egy erősen differenciált és súlyos belső ellentétekkel terhes parasztság. Az MSzMP ezeket a változásokat figyelembe vette agrárpolitikájában, amikor 1958 decemberében a termelőszövetkezeti mozgalom számszerű fejlesztésének folytatását elhatározta. A feltételek úgy alakultak, hogy alig három esztendő alatt lehetővé tették a mezőgazdaság tömeges szocialista átszervezését. Az átszervezés megvalósulása egyszer s mindenkorra véget vetett mind a parasztság osztályokra tagoltságának, mind pedig az egyéni és a szövetkezeti szektorban külön-külön kialakuló egység eddig tapasztalt párhuzamos fejlődésének, és ugyanakkor létrehozta a szövetkezeti paraszti osztály kialakulásának feltételeit. Az átszervezés befejezésével azonban a parasztság strukturális átalakulása korántsem vált befejezetté. A szövetkezeti paraszti osztálynak csupán a keretei teremtődtek meg. A termelőszövetkezetekben érdekkülönbségek és érdekellentétek egész sora került felszínre a régi ós új tagok, a volt szegényparasztok és középparasztok között. Az egységesülés folyamatát a termelőszövetkezeti keretek közt is fékezték a szövetkezeteken belüli (pl. az állatgondozók és a szántóföldi növénytermesztéssel foglalkozó tagok közötti) jövedelemkülönbségek, a háztáji gazdaságok jövedelmezősége vagy a földjáradék nagyságának különbözősége folytán előálló jövedelmi eltérések stb. Befejezésül, arra a kérdésre keresve a választ, hogy mi az az új tagolódási elv, amely az új keretekben objektíve e különbségek felszámolása irányába hat és amely elősegíti a szövetkezeti paraszti osztály kialakulását, az előadó mindenekelőtt a termelőszövetkezeti munkaszervezetet, munkamegosztást és munkaköri beosztást említette meg. Valójában ezekben jelentkezett és jelentkezik a legközvetlenebbül — szinte érzékletesen — mindaz az új, amit a tulajdon régi formájára rétegenként felépülő patriarchális munkaszervezethez és vezetéshez képest a termelőszövetkezet kibontakoztatott. Az első korreferátumot Izsák Lajos egyetemi adjunktus (ELTE Bölcsészettudo-