Századok – 1975

Beszámoló - Tudományos ülésszak Magyarország felszabadulás utáni agrárpolitikájáról és agrárátalakulásáról (Steinbach Antal) 693/III–IV

TUDOMÁNYOS ÜLÉSSZAK A FELSZABADULÁS UTÁNI AGRÁRPOLITIKÁRÓL 699 mányi Kar) tartotta „Az ellenzéki pártok agrárpolitikai törekvései" címmel. Felszólalásában a polgári ellenzék pártjainak agrárpolitikai tevékenységét tekintette át 1945 tavaszától 1947 ószéig. A földreform előkészítése és végrehajtása idején a Polgári Demokrata Párt még a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front tagja, a Pálffy József vezette Keresztény Demokrata Néppárt, mely az egész polgári jobboldal képviselője lehetett volna, nem nyert felvételt a koalícióba. A többi ellenzéki csoportosulás még szerveződőben volt, s a későbbiekben olvadt be egyrészük a Független Kisgazdapártba, szerveződött más részük önálló politikai párttá. A Polgári Demokrata Párt utolsóként foglalt állást a koalíció pártjai közül a földreformot illetően, s akkor is lényegében ellene, hangoztatva, hogy „miután az elaprózódás nem felel meg a racionális követelményeknek, a mezőgazdasági termelési szövetkezetek mellett foglal állást". A Keresztény Demokrata Néppárt agrárprogramja mérsékelt, lassú menetű és az egyház számára „komoly kártalanítást" biztosító földreformot követelt. Közvetlenül a földreform megvalósítása után, az őszi nemzetgyűlési választások előtt az ellenzéki párt szerepét a Magyar Radikális Párt vállalta, ellenben a Pálffy-féle párt és a belőle kiváló Barankovics István vezette Demokrata Párt — az egyház döntésére — lemondott az önálló szereplésről és a választásokon a Kisgazdapártot támogatta. > A földreform elleni támadást a Polgári Demokrata Párt kezdte. Az Ideiglenes Nemzetgyűlés 1945. szeptember 11-i ülésén a párt kévpviselője, Füzesséry István, felszólalásában a „földek elaprózását" gazdasági és politikai tekintetben egyaránt károsnak ítélte és a földreform revizíóját követelte. A Magyar Radikális Párt sem fogadta el a földreformot: „A földreform nem sikerült . . . Mi tizennyolcban valóban reformot készítettünk elő, ez meghiúsult, és ezért negyvenötben már csak forradalmi megoldás jöhetett. Mint minden forradalmi megoldás, természetesen ez is rossz" — írta a párt vezetője, Csécsy Imre. A földreform ellen az egyház is nyíltan hadba lépett. Október 18-i pásztorlevelé( ben Mindszenty hercegprímás nemcsak a földreform felülvizsgálatát követelte, hanem — védelmébe véve a nagybirtokot — a földreform „bosszúálló" szellemét bírálta. Az 1945. november 4-i választások után a Kisgazdapárt választási győzelme következtében felbátorodott reakció közvetlen rohamot indított a kiosztott földek visszaszerzéséért. Mivel a földreform elleni harc politikai központjává a Kisgazdapárt vált, a Polgári Demokrata Párt sem, a Magyar Radikális Párt sem támadta többé nyíltan a földreformot. A Kisgazdapárt 1946. március 12-én kizárt képviselői, mint pártonkívüli képviselők a nemzetgyűlésben kezdtek támadást a földreform ellen. Sikertelenül. A helyzet változását jelzi, hogy az 1946 nyarán Sulyok Dezső vezetésével létrejött Magyar Szabadság Párt programjában a földreformot már befejezett tényként fogadta el, s csupán a kisajátított földekért kért méltányos kártalanítást. 1946 nyarán a földreform végleges befejezése és a stabilizáció megteremtése után a parasztságért folytatott küzdelem új szakaszába lépett. Az ellenzéki pártok, így az 1947-ben megalakuló új ellenzéki pál tok is, erőiket a választási vetélkedésre összpontosították. 1947 nyarán elsőként a Balogh István vezette Független Magyar Demokrata Párt alakult meg, ezt követte a Barankovics-féle Demokrata Néppárt zászlóbontása. Legkésőbb a Magyar Függetlenségi Párt lépett a színre Pfeiffer Zoltán vezetésével. A Baloghpárt és a Barankovics-párt programjában elfogadta a földreformot, sőt az újgazdák érdekképviselő jeként is igyekezett fellépni. A földreform jobboldali revízióját egyedül a Pfeiffer-párt vetette fel. A Polgári Demokrata Párt és a Magyar Radikális Párt, lemondva arról, hogy a parasztság körében politikai bázisra tegyen szert, kísérletet sem tett arra, hogy választási programjában agrárpolitikai követeléseket szerepeltessen. Az 1947-es nemzetgyűlési választások után a vereséget szenvedett polgári ellenzék válságba került. Megindult az ellenzéki pártok felbomlása. Újabb agrárpolitikai el-13 Századok 1975/3—4