Századok – 1975

Beszámoló - Tudományos ülésszak Magyarország felszabadulás utáni agrárpolitikájáról és agrárátalakulásáról (Steinbach Antal) 693/III–IV

TUDOMÁNYOS ÜLÉSSZÁK A FELSZABADULÁS UTÁNI AGItÁRPOLITIKÁRÓL 697 az adott osztályszerkezet megmerevedése a jellemző. E megmerevedés következtében az erős polarizáltsághoz állandó, nagyfokú agrártúlnépesedés járult. Ezután a különböző paraszti kategóriák regionális megoszlását, valamint ennek tudati különbségekben is kifejezésre jutó megnyilvánulásait elemezte az előadó. Ezt követően a demokratikus agrárforradalomnak a parasztság szociális tagozó­dására gyakorolt hatását vizsgálta. Kiemelte a nagybirtokrendszer szétzúzásának tör­ténelmi jelentőségét, ugyanakkor azonban megállapította, hogy a földosztás forradalmi tartalma sokkal inkább érvényesült abban, amit megsemmisített, mint abban, amit a földjuttatással változtatott. Mivel a kiosztható föld a szükségletekhez képest igen kevés­nek bizonyult, bár az agrárszegénység csökkent, az agrárnépességnek majdnem a fele (47,2%-a) továbbra is nincstelen maradt. Igaz, hogy a népi demokratikus forradalom körülményei között e réteg sem társadalmi, sem politikai státusát illetően nem maradt azonos a felszabadulás előttivel. Gazdasági, szociális helyzete azonban továbbra is ked­vezőtlenül alakult, melyet a mezőgazdasági munkavállalás lehetőségének a nagybirtok felszámolásával járó szűkülése még csak tovább súlyosbított. (1947-ben a falusi munka­nélküliek száma százezren felüli.) A földhöz juttatott újgazdák révén a törpebirtokosi és kisparaszti kategóriák duzzadtak fel, a közép- és gazdagparasztság aránya lényegében változatlan maradt. A földosztás tehát nem hozott alapvető változást a parasztság osz­tályszerkezetében, s így továbbra is döntően a régi szociális feszültségek vártak — ked­vezőbb politikai feltételek között — megoldásra. A földosztás után a népi demokratikus rendszer az adott gazdasági problémák (a gyorsított rekonstrukció és az ipar elsődleges fejlesztésének szükséglete) miatt képtelen volt a paraszti gazdálkodást anyagilag támogatni. A dolgozó parasztságnak nyújtott segítsége mindenekelőtt védelmi rendszabályokból állott, melyek a falusi kapitalista fejlődés kibontakozását, a földhöz juttatott parasztság polarizálódásának megakadályo­zását szolgálták. A demokratikus agrárforradalom hatásának vizsgálatát az előadó a parasztság különböző rétegei politikai magatartás-változásainak árnyalt elemzése után azzal az összegező megállapítással zárta, hogy a földosztás és nz azt követő demokratikus agrár­fejlődés nivelláló hatása ellenére fennmaradt feszültségek és ellentmondások megoldása csak az egész népgazdaság struktúrájának az iparosítással összekapcsolt átalakításával és továbbfejlesztésével, valamint a mezőgazdaságban olyan tulajdoni, szervezeti és üzemi formák létrehozásával volt lehetséges, amelyek mind a szociális, mind a modern gazda­sági követelményeknek megfeleltek. A szocialista építés első évtizedében a parasztság belső struktúraváltozását alap­vetően korlátozó agrártúlnépesedést döntően a rohamos szocialista iparfejlesztés munka­erő-felszívó hatása szüntette meg. Míg a földosztással a felső, ezzel a szelepnyitással az olyan alsó nyomás szűnt meg, amely társadalmilag állandóan feszítette a falusi kereteket. Ezzel egyidejűleg a mezőgazdaság szocialista átalakításának előrehaladásával és a gaz­dagparasztság ehhez szorosan kapcsolódó korlátozásával, amely a gyakorlatban felért az egész gazdagparasztság, sőt a középparasztság nem jelentéktelen részének likvidálásá­val, egy másik nivellálódási folyamat is végbement. A termelőszövetkezeti kollektívák­ban már megjelent a szövetkezeti paraszti osztály kerete vagy legalábbis annak ígérete. (A termelőszövetkezetek tagsága az ötvenes évek első felében döntően a nincstelen és a törpebirtokos parasztságból verbuválódott. Jórészt ezzel, másrészt a központi támogatás elégtelenségével függött össze, hogy a szövetkezetek többsége súlyos nehézségekkel küsz­ködött.) A parasztság többsége azonban még kívül állott a szövetkezeteken, de körükben is erőteljesen előrehaladt a nivellálódás. 1958-ra a gazdagparasztság lényegében felszá­molódott és a középparasztság is erősen visszaszorult, de ebben a folyamatban csak el­enyésző szerepet játszott e rétegek szövetkezeti társulása, viszont annál gyakoribb volt

Next

/
Oldalképek
Tartalom