Századok – 1975

Beszámoló - Jemnitz János doktori értekezésének vitája (Pál Lajos) 683/III–IV

688 JEMNITZ JÄN0S DOKTORI ÉRTEKEZÉSÉNEK VITÁJA állásfoglalásának aprólékos elemzését, ugyanakkor megjegyezte, hogy néhány kisebb hiba itt előfordul, nevezetesen, hogy bolsevikként szerepel Lozovszkij, aki ekkor még az internacionalista mensevikek jellegzetes képviselője, s ugyancsak tévesen szerepel egy helyen Lunacsarszkij — ekkor bolsevikként. Rámutatott arra, hogy a balkáni szocialista pártoknak a nyugatiakónál sokkal baloldalibb ós harcosabb magatartásának árnyalt bemutatásánál ki kellett volna térni arra is, hogy általánosságban Kelet- ós Közép-Európa forradalmi talaja jobban kedvezett a harcos antimilitarizmus kibontakozásának, mint a nyugat- és észak-európai viszonyok. Jemnitz János hangsúlyozott szimpátiával kíséri a kelet-európai pártok jó részének internacionalizmusát. Hajdú Tibor ezzel kapcsolatban hangsúlyozta, hogy a háború alatt ez is a döntő, s nem is kifágásolná, hogy nem utal a nemzeti keretek növekvő jelentőségére a háború után, ha ez nem vezetne a cseh szocialisták egyoldalú értékelésére. Elismerően állapította meg az opponens azt, hogy a disszertáció érdekesen mutatja be az orosz szociáldemokrácia új négyes tagozódását: a bolsevikok, a „Nase Szlovo" csoport (Trockij, Csicserin, Lunacsarszkij), a mensevik internacionalisták (Martov, Axelrod) és a Plehánov-fóle „honvédők". A kienthali konferenciát ós visszhangját tárgyaló fejezetből Hajdú Tibor különösen sikerültnek minősítette a zimmerwaldi irányzatok közül Trockij nézeteinek elemzését. Érthetetlennek tartotta viszont, hogy a szerző nem említi Lebovies és Hochmann magyar szocialisták szereplését Kienthalban, noha ez már ismert. Ezzel kapcsolatban jegyezte meg, hogy amennyire tiszteletreméltó Jemnitz János tájékozottsága kisebb európai pártok belső életében is, a magyar vonatkozásokban sokszor megelégszik a pártvezetőség álláspontjának ismertetésével, megbírálja a belső ellentéteket vagy éppen a párt vezetésétől távol álló csoportokat. Azzal a fejezettel kapcsolatban, mely a nemzetközi munkásmozgalom 1916 nyara ós ősze eseményeivel foglalkozik, F. Adler Stürgkh miniszterelnök elleni merényletének elítélését a szerző részéről sajnálatos merevségnek tartotta, hiszen a szerző által is ismertetett adatokból kitűnik, mennyire hatásos és a béke ügyére hasznos volt. A továbbiakban kiemelte az орропепз, hogy Stockholm előkészítésének vitája, az orosz forradalom hatásával ós visszhangjával együtt, azt is dokumentálja, hogy míg 1914 előtt a nemzetközi munkásmozgalom választóvonala a revizionizmushoz, 1914-től a háborúhoz való viszony, addig 1917-ben már az orosz forradalom értékelése képezi a fő választóvonalat. A kisebb hibák között sorolta fel, hogy 1917 nyarán Trockijnak és követőinek a Bolsevik Párthoz való csatlakozásáról a szerző megfeledkezett említést < tenni; a magyar SzDP 1917 nyári békepárti aktivitásával kapcsolatban hiányzik annak megmagyarázása, hogy ez akkor kifejezetten kormánytámogató politika volt néhány hónapig. Enélkül, hangsúlyozta Hajdú Tibor, éppúgy ferde képet kapunk, mint abban az esetben, amikor a szerző dicséri a magyar delegációt azért, mert Stockholmban nem ellenezték a lengyel önrendelkezést; ez a dicséret csak akkor lenne meggyőző, ha a magyarországi nemzetiségekkel kapcsolatban ugyanez lett volna a párt álláspontja. A zárófejezettel kapcsolatban, mely „Megtorpanás, útkeresés ós a forradalom alternatívája 1917 őszén" címet viseli, az opponens nem értett egyet azzal az értékeléssel, melyet a szerző az osztrák SzP 1917 októberi kongresszusához fűzött, nevezetesen, hogy Kunfi ós Varga Jenő szolidaritás vállalása Kautskyval azt jelentette volna, hogy „a magyar pártban jobbára Kautskyval rokonszenveztek elvi kérdésekben". Az opponens szerint itt sokkal inkább egy magyar „független" szocializmus kialakításának első lépéseiről van szó. Hajdú Tibor általános kritikai észrevételei között sorolta fel, hogy a disszertáció nem foglalkozik olyan fontos pártokkal, mint a finn, vagy a cseh pártok. Hasonló hiányérzetének adott kifejezést, amikor szóvátette, hogy bár a címben a nemzetközi munkásmozgalomról van szó, a disszertáció elsősorban а II. Internacionáléval foglalkozik, s így nem is juthat hely az azon kívül álló vagy a periférián elhelyezkedő szocialista irányzatokra és szervezetekre. Azt sem tartotta szerencsés megoldásnak, hogy rendkívül bő jegyzeteléssel kívánta pótolni a szerző a hiányzó historiográfiát. Kisebb hibaként említette a stílus- ' töréseket, ismétléseket, s a hibásan írt idegen szavak, pl. németesen írt orosz nevek esetét. Lényegesebb hibának tartotta az opponens azt, hogy a szerző a II. Internacionálé 1914-ben bekövetkezett szótesését az adott keretnél elemzi, nem veszi észre, hogy a nemzetköziség ügye 1914-ben elért egy olyan kritikus pontra, amelyen a régi szervezeti keretben nem lehetett túljutni, élőiről kellett mindent kezdeni. Megjegyezte még, hogy a legkülönbözőbb pártokban megtalálható igazán változatos irányzatok alapos ismertetése eltakarhatja az olvasó elől azt a tényt, hogy Oroszországra és a Balkánra elsősorban a szociál-forradalmiság, Észak- és Nyugat-Éurópára