Századok – 1975

Beszámoló - Jemnitz János doktori értekezésének vitája (Pál Lajos) 683/III–IV

689 JEMNITZ JÄN0S DOKTORI ÉRTEKEZÉSÉNEK VITÁJA viszont elsősorban а szoeiálpaeifizmus jellemző, míg a német—olasz övezetben a két tendencia összecsapása. Befejezésül Hajdú Tibor a disszertáció kimagasló érdemeire való tekintettel nemcsak azt javasolja, hogy Jemnitz Jánosnak a történettudományok doktora fokozatot ítéljék oda, hanem azt is, hogy munkáját legalább egy világnyelven is megjelentessék, tekintettel a várható érdeklődésre. Erényi Tibor, a történettudományok kandidátusa, opponensi véleményének bevezetőjében hangsúlyozta, hogy a disszertáció mind hazai mind nemzetközi viszonylatban a legrészletesebb és legszínvonalasabb alkotások közé tartozik, témáját illetően indokoltan minősíthető úttörő jellegűnek. Külön dicsérte a mű színvonalát, elvi vonalvezetését és témaválasztását. Teljesen indokoltnak tartotta a munka periodizációját, de sajnálatát fejezte ki amitt, hogy a munka túlságosan hirtelen ér véget, a szerző nem tekint ki az első világháború végét jelentő forradalmi periódusra. Kiemelte az opponens a munka hatalmas forrásbázisát, amelyre támaszkodva sikerült a szerzőnek valóban a szó szoros értelmében átfogó művet létrehozni. Rámutatott viszont, mint az előtte szóló opponensek is, hogy a kézirat megkívánná egy historiográfiai fejezet beiktatását, az imponáló gazdagságú jegyzetapparátus ellenére is. Tartalmilag a legfontosabb eredménynek azt tartotta, hogy a szerzőnek sikerült a korabeli nemzetközi szocialista munkásmozgalom szinte teljes, árnyalatokban gazdag, differenciált képét megrajzolni. Ez egyben, emelte ki az opponens, a különböző leegyszerűsítő, vulgarizáló nézetek cáfolatát is jelenti. Rámutatott arra is, hogy a szocialista munkásmozgalom négy irányzatának konkrét történelmi elemzése révén erőteljesebben bontakoznak ki a pacifisták tevékenységének pozitív vonásai. Az opponens megítélése szerint a szerző elvileg és történetileg helyesen foglalkozik az oroszországi munkásmozgalom eseményeivel, állásfoglalásaival, Lenin és a bolsevikok tevékenységével. Ebben az esetben is érvényesült a kérdések differenciált bemutatása. Még további kimunkálásra szorul viszont szerinte a radikalizmus és a forradalmiság fogalma (azonosságok és különbözőségek), amellyel kapcsolatban hangsúlyozni kell, hogy a két fogalom nem azonos egymással. Elismeréssel vette tudomásul, hogy a szerző korábbi munkáihoz képest jobban a figyelme előterében álltak a politikatörténeti aspektusok, mint pl. „vezetők, középkáderek, párttagság". Általában sikerültnek mondotta a mű szerkezeti felépítését, csak némely esetben tartotta azt nagyon széttagoltnak, pl. a kongresszusról-kongresszusra haladás következtében esetenként mozaikszerű válik. Felhívta a figyelmet az ismétlésekre, s arra, hogy a stílus is javításra szorul. Az opponens szerint a mű értékét fokozta volna, ha a szerző kísérletet tesz az erőviszonyok lemérésére mind az egész Internacionálé, mind pedig az egyes pártok viszonylatában. További kutatást igényel az egyes irányzatok tömegbázisának, pontosabban munkásbázisának kérdése is — mondotta. Ugyanígy fontos lenne tudni, hogy milyen tényezők azok, melyek szervezett munkásokat, értelmiségieket, párttagokat arra késztetnek, hogy egyik, vagy másik irányzathoz felzárkózzanak. E kérdésekben az opponens nem részletes kifejtést, hanem inkább csak bizonyos motivációt hiányolt a munkából. Kiemelte a továbbiakban, hogy a szerző következetesen internacionalista álláspontra helyezkedik ós figyelembe véve a különböző helyi adottságokat, alkalmazza a lenini mércét. E mellett hasznos lett volna, mutatott rá az opponens, ha a szerző részletesebben foglalkozott volna azzal a szereppel és funkcióval, amelyet a különböző szocialista pártok az egyes országok politikai, társadalmi életében betöltöttek. Indokolt lett volna továbbá a tárgyalást egyes sajátos helyzetben elvő pártok — így pl. a belga és a szerb párt — körülményei megvilágítására is kiterjeszteni. Az opponenes szerint a disszertációt annak megállapításával lehetett volna zárni, hogy az I. világháború szinte egész Európában forradalmi folyamatokat érlelt, amelyeknek lezajlását az egyes országok, földrajzi régiók konkrét, történelmi és politikai helyzete nagymértékben befolyásolta. Befejezésül rámutatott arra, hogy megjegyzései zömmel kiegészítő jellegűek illetve módszerbeliek. A mű impozáns voltára, tudományos színvonalára, jelentős értékére való tekintettel meggyőződéssel javasolja, hogy Jemnitz Jánosnak ítéljék oda a történelemtudományok doktora fokozatot. Az opponensi vélemények elhangzása után Dolmányos István a történettudományok kandidátusa szólt hozzá a disszertációhoz. Elöljáróban leszögezte, hogy csatlakozik az opponensek általános pozitív véleményéhez és a maga részéről is melegen ajánlotta a disszertáció elfogadását. A munka két pozitív vonására hívta fel a figyelmet: egyrészt arra, hogy igen nagy anyagot nyújt az orosz forradalmi mozgalom nemzetközi hatásáról,