Századok – 1975

Közlemények - Réti György: Olasz dokumentumok a Magyar Tanácsköztársaságról 645/III–IV

OI.ASZ DOKUMENTUMOK A MAGYAR TANÁCSKÖZTÁRSASÁGRÓL 661 csehszlovákokat. Megjegyeztem, hogy hadserege nagyobb létszámú volt, semmint azt a fegyverszüneti megállapodás megengedi. Tagadóan válaszolt, azt állítva, hogy hadserege 6 gyalogos és 2 lovas hadosztályból állt: de értésemre adta, hogy nagy létszámú hadosztályokról van szó (a magyarok 106 ezer harcossal rendelkeznek). — Beszélgető partnereim kifejezték szimpátiájukat és bizalmukat Olaszország iránt, amely azért harcolt, ami hozzá tartozik, és hogy biztonságos határai legyenek. Hozzáfűzték azt a vélenyüket, hogy Olaszországnak és Magyarországnak a jövőben is együtt kell működniök az adriai kérdések megoldása ós a szláv veszély elleni közös védekezés ügyében. Olaszországnak nem szabad elszalasztania a lehetőséget, hogy a békekonferencián Magyarország jogos érdekeinek védelmezője legyen. így elnyerné ennek az országnak örök háláját és az egész világét is, mert ha az Osztrák-Magyar Monarchia romjain létrejött államok közötti határokat olyan igazságtalanul állapítják meg, mint Magyarország és Német-Ausztria vonatkozásában történt, akkor a háborúk ezeken a területeken sokkal gyakoribbak és gyilkosabbak lesznek, mint a Balkánon. — Miután mindezt végighallgattam, biztosítottam beszélgetőpartnereimet Olaszország baráti érzelmeiről Magyarország és a magyar nép iránt. A kommunista kormány azonban nem segíthette elő az antant hatalmak rokonszenvének növekedését Magyarország felé. A két tábornok — akiknek érzelmei számomra teljesen antikommunistának tűntek, ekkor ezt mondta: »Mit gondol, milyen kormány számára biztosítana az antant méltányos határokat Î Károlyi megpróbált kapcsolatba lépni az antanttal és különösen Olaszországgal, hogy érvényre juttassa Magyarország álláspontját. Nem akarták őt meghallgatni. A franciák támogatják az arisztokratákból álló szegedi kormányt. 6k (ti. az arisztokraták. — R. Gy.) azok, akik tönkretették Magyarországot, ós mi hallani sem akarunk róluk. A burzsoázia sohasem számított Magyarországon, és azt lehet mondani, hogy politikailag nem létezik. Károlyi az országot a kommunisták karjaiba taszította, akiknek elképzelései elméletileg szépek, de megvalósíthatatlanok. Csak egyetlen párt vehetné át a hatalmat: a szocialisták !« — Azt válaszoltam, tudom, hogy mennyit ártott Magyarországnak az arisztokrata kormányzás, és megkérdeztem, hogy a szocialisták tisztelnék-e a tulajdonjogot T Stromfeld, emlékeztetve polgári származására, megerősítette, hogy csak a szocialistáktól várható kiút. — Az érdekes beszélgetés e két tábornok olyan értelmű kijelentéseivel zárult, hogy reménykednek Olaszországban és ha az megvédené Magyarország érdekeit Párizsban, akkor Magyarország tudná, hogy milyennek kell lennie a jövőben politikai irányvonalának." Kétségtelenül érdekes beszélgetés tükrözi a Tanácsköztársaság két szociáldemokrata katonai vezetője politikai nézeteit, valamint azt, hogy ekkor már gyakorlatilag lemondtak a Tanácsköztársaság megvédésének lehetőségéről, s egy szociáldemokrata kormány létrehozásának illúziójában hittek. Helyesen ítélték meg a magyar arisztokrácia reakciós szerepét, de nem ismerték fel, hogy a proletárforradalmat csakis ennek a reakciónak a véres rémuralma követheti. Ismeretes, hogy Böhm és Stromfeld útjai később elváltak: az előbbi megmaradt szociáldemokrata álláspontjánál, az utóbbi viszont néhány év múltán aktív, harcos kommunistává lett. Cerruti a Bőhmmel folytatott beszélgetéséről szóló jelentését még az alábbiakkal egészítette ki. „A Vörös Hadsereg főparancsnoka azt mondta nekem, hogy hadseregének visszavonulása a csehszlovák frontról holnap kezdődik ... és július 4-én kell elkezdődnie a román csapatok visszavonulásának. A románok három Tisza-hidat robbantottak fel. Ezek a rombolások megnehezítik, de nem teszik lehetetlenné a területek elfoglalását a magyar csapatok részéről. A parancsnok felháborodott szavakkal tájékoztatott arról, hogy értesülései szerint a románok megsemmisítik a termést, mielőtt evakuálnák az általuk jogtalanul elfoglalt területeket." Egy ugyancsak június 29-i második táviratában Cerruti az alábbiakat jelentette.