Századok – 1975
Közlemények - Réti György: Olasz dokumentumok a Magyar Tanácsköztársaságról 645/III–IV
656 RÉTI GYÖRGY igen, a kérdést a fentiek szerint kell kezelni. Miután a korábbi táviratokból úgy tűnik, hogy a kormány vagy egy cég már ajánlatot tett fizetésre, Rómának küldött táviratomhoz hozzáfűztem, hogy ennek eredetét tisztázni kell, mert világos, hogy ha a következő kormányt a franciák és az angolok támogatnák, nem ismernék el a Kun Béla által jogtalanul elsajátított értékek nekünk történő átengedését." Borghese június 14-i válaszában hangsúlyozta, hogy a távirat „jóváhagyja azt a vonalat, amelyet mindig is követtem az ezzel a kormánnyal való kapcsolataimban". Majd így folytatja: „Félek azonban, hogy a bécsi misszió és Tacoli által támogatott tárgyalásokon az Önétől eltérő irányvonalat követnek. Számomra bizonyos, hogy ez a kormány lépéseket tett értékpapír és arany küldésére Bécsbe, a bécsi missziónk címére. Ebből származtak azután azok a nehézségek a határon, amelyekkel a bécsi sajtó is foglalkozott. Budapesten arról is beszélnek, hogy olasz gyártmányú szövetek érkeztek az elmúlt napokban, és más küldeményeket is várnak. Mindenesetre intézkedem, hogy szakítsanak meg minden, esetleg folyamatban levő tárgyalást Bécsben, és a kérdést az ön által megjelölt keretek között tartsák." Június 5-én Borghese közölte, hogy Kun Béla bizalmasan elmondta Romanelli ezredesnek: „pozitívan végződtek a csehek és a jugoszlávok közötti tárgyalások az Olaszország elleni közös akciót illetően". Ennek következtében „a szerb csapatok már csaknem teljesen visszavonultak a magyar határról, hogy az olasz frontra koncentrálják őket". Borghese a távirat végén — nem alaptalanul — gyanakszik, hogy mindez „inszinuáció lehet, amely összefüggésben állhat a Magyarországnak nyújtandó esetleges olasz támogatásról terjesztett híresztelésekkel a jugoszlávok támadása esetén". Ugyanezen a napon Borghese egy másik táviratában a vasutasok és postások élelmiszerhiány miatti sztrájkjáról jelentett. A távirat szerint a tanácskormány az elkobozott ékszerekből nemesfémpénzt veret,8 hogy azon vásároljon élelmet a főváros lakosságának. Június 7-én Sonnino külügyminiszter a magyar ellenforradalmárok különböző terveiről tájékoztatta bécsi és budapesti képviselőit. Eszerint a francia befolyás alatt álló ellenforradalmárok képviselői Svájcban szerb megbízottakkal folytattak tárgyalásokat katonai egyezmény megkötéséről, az alábbi célokkal: 1. a bolsevik rendszer megdöntése, 2. olyan kormány alakítása, amely létrehozná a szerb-magyar dualista államot, 3. Jugoszlávia lemondása Bácskáról Magyarország javára. „E tárgyalásokkal párhuzamosan — írja Sonnino — más magyarok, akik a parasztpárthoz tartoznak, felvették a kapcsolatokat megbízottainkkal, hangsúlyozva annak szükségességét Magyarország számára, hogy megállapodásra jussanak Olaszországgal az összes közös érdekű kérdésekben, valamint Romániával a területi kérdések igazságos rendezése és a kisebbségeknek nyújtott kölcsönös garanciák alapján, gazdasági és katonai természetű szövetség megkötése érdekében. Ezektől a magyaroktól nem áll távol a magyar-román perszonálunió gondolata sem. Támogatás esetén azt ígérik, hogy gyengíteni fogják a jugoszláv blokkot, a horvát disszidensek révén kifejtendő propagandával. Román részről ugyanezek a megbízottaink azonos javaslatokat kaptak . . . Informátoraink ós az érdekelt felek kijelentették, hogy a lehető leggyorsabban akarnak cselekedni a reakciós párt és a szerbek közötti, fentebb jelzett megállapodások megelőzése céljából." Természetes, hogy a fent ismertetett két tervezet közül az olasz külügyminiszter az utóbbit részesítette előnyben és annak támogatására szólította fel képviselőit. „Közlöm Önnel — folytatódik távirata —, hogy a Magyarország és Románia közötti megállapodás megfelelne az olasz kormány nézeteinek, amely a maga részéről egy ilyen megállapodás alapjának a jugoszláv blokk meggyengítésére és elszigetelésére irányuló közös egyetértést tekinti. Ezért hasznos lenne, ha 8 Ez nem következett be, a Tanácsköztársaság megdöntése után csaknem mindenki visszakapta ékszereit.
