Századok – 1975

Közlemények - Réti György: Olasz dokumentumok a Magyar Tanácsköztársaságról 645/III–IV

652 RÉTI GYÖRGY Ugyanezen a napon a Tanácsköztársaság megdöntését alig váró Segre tábornok ezeket jelentette: „Értesüléseim szerint egy francia tábornokot már kineveztek Magyarország parancsnokává, az új ideiglenes demokratikus kormánnyal együtt. Három hét múlva állítólag választásokat tartanak, a kormányzási formára vonatkozólag is. Eközben folyna a propaganda-kampány természetesen a Romániához vagy Jugoszláviához való csatlakozás ellen. Ügy tűnik továbbá, hogy Magyarország blokádját feloldják, de csak Románia és Jugoszlávia részéről, Franciaország nevében. Triesztben a hírek szerint készen állnak 160 vagon különféle élelmiszer küldésére 12 millióért (feltehetőleg koronáért, — R. Gy.). Ma elküldöm alezredesemet és két alacsonyabb rangú beosztottamat Budapestre." A Segre információit Párizsba továbbító Diaz hadsereg-főparancsnok kéri annak közlését: „milyen direktívákat kövessen Segre tábornok, hogy ne maradjunk kizárva Magyarországról?". Május 6-én az olasz kormány megbízásából Budapestre érkezett a bécsi olasz katonai misszió két képviselője, Tacoli márki és Murari ezredes. A személyes ambícióiban is sértett Borghese azonnal tiltakozik azzal, hogy mindez „a jelenlegi kormány elismerésének és támogatásának benyomását keltheti". Azzal is érvel, hogy ha három olasz képviselő folytat tárgyalásokat, „ez csökkentheti azok hatékonyságát és komolyságát". Mindezek után javasolja, hogy az olasz képviseletet ellátó tevékenységet „megfelelően koordinálják és egyesítsék". Az olasz külügyminisztérium május 22-i válasz-táviratában közölte, hogy Murari csupán a fegyverszünet katonai kérdéseiről tárgyalhat, „a politikai kérdések diplomáciai megbízottunkra vannak bízva, akinek egyben a bécsi bizottságunk képviselőjének is kell lennie". „Erre a funkcióra Sonnino külügyminiszter úr Önt jelölte ki, utasítva Tacolit a visszatérésre" — fejeződik be a távirat, amely így tisztázta Borghese helyzetét s az ő javára döntötte el a budapesti képviseletért folytatott versengést. Május 6-án Tacoli Budapestről jelentkezik. Közli, hogy a lapok szerint a párizsi béketárgyalások „hármas bizottsága" meg kívánja hívni a magyar kormány képviselőit. Tacoli is azzal érvel a terv ellen, hogy ez „a kommunista kormány nyílt elismerését és a Tanácsköztársaság-ellenes erők offenzívája gyümölcseinek az elherdálását" jelentené. Ugyanezen a napon Tacoli megbeszélést folytatott Weltner Jakabbal, a Népszava főszerkesztőjével. A jobboldali szociáldemokraták e jellegzetes képviselője kifejtette, hogy egy újabb válság esetén pártja visszautasítaná a kommunistákkal való kormánykoalíciót és Olaszországhoz fordulna „közvetítésért". Tacoli erre az esetre kilátásba helyezte olasz áruk szállítását. Weltner elismerte ugyan, hogy „a kormány vezetői galvanizálták a munkástömegeket, amelyek most készek az ellenállásra", de annak a meggyőződésének adott hangot, hogy „egy olyan szuggesztióról van szó, amely bármely pillanatban átadhatja helyét a néhány nappal ezelőtt tapasztalthoz hasonló újabb depressziós állapotnak". Május 6-án Murari ezredes is jelentést küldött Bécsbe, aminek alapján Segre tábornok kénytelen volt helyesbíteni a Tanácsköztársaság megbukásáról szóló korábbi jelentéseit. Segre tábornok Rómába, majd onnan Párizsba továbbított jelentése így hangzik: „A tegnap Budapestre érkezett ezredesem azt telefonálta, hogy ott a helyzet nyugodt. Ottani képviselőnk, Borghese herceg szerint hírek terjedtek el arról, hogy a magyarok fegyverszünetet kötnének a románokkal, jugoszlávokkal és a csehszlovákokkal, de azok visszautasították a javaslatot. Az említett ezredes ma 11 órakor megbeszélést folytat Kun Bélával." (Sajnos, erről a megbeszélésről az olasz Külügyminisztérium levéltárában nem található jelentés.) Május 11-én Tacoli azt jelenti Budapestről, hogy a magyar kormány fegyverszüneti javaslatára adott román válasz „rendkívül kemény katonai feltételeket tartal-