Századok – 1975

Közlemények - Réti György: Olasz dokumentumok a Magyar Tanácsköztársaságról 645/III–IV

OLASZ DOKUMENTUMOK A MAGYAR TANÁCSKÖZTÁRSASÁGRÓL 653 таг", amelyek teljesítése „a kommunista kormány kétségtelen bukásához vezetne", ezért a román javaslatot „valószínűleg visszautasítják". Egy nappal később Taeoli közli, hogy a magyar és az orosz Vörös Hadsereg sikereinek következtében „a magyar kommunista kormány korábban válságos helyzete ezekben a napokban — ha bizonytalanul is — stabilizálódott". Ugyanakkor nagyon sötét képet fest a belső helyzetről, az élelmiszerhiányról, a rekvirálásokról, valamint állítólagos gyilkosságokról és fosztogatásokról, amelyeket „a kormány nem akar" és amelyeket „az ellenőrzése alól kikerült elemek követnek el". A magyar ellenforradalmárokra hivatkozva ismételten sürgeti Olaszország beavatkozását „a normális kormány visszaállítása céljából", amely Olaszország „jövendőbeli keleti politikájának támasza lenne". Május 12-én Taeoli már Bécsből tiltakozik a tanácskormánynak a párizsi békekonferenciára való esetleges meghívása ellen. „Minden ehhez hasonló lépés a lehető legelítélendőbb eredménnyel jár, mert megerősíti a rendszert." Május 13-án Taeoli két egysoros táviratban ad hírt az aradi ellenforradalmi kormány megalakulásáról, valamint a csehszlovák csapatok visszavonulásáról Salgótarján térségéből. Egy nappal később Taeoli a bécsi francia misszió vezetőjével, H. Alizével a magyarországi helyzetről folytatott beszélgetéséről tájékoztatott. Az olasz diplomata hangsúlyozta „a normális rendszer visszaállításának szükségességét". Amikor francia kollégája megjegyezte, hogy „az antant a kommunista kormány békés visszavonulását óhajtja", a harcias Taeoli kijelentette: „Lehetetlen ezt most elérni. De ha elérnénk is, lehetetlen volna találni egy másik komoly kormányt, amely helyettesíthetné és garantálni sem lehet annak békés fennmaradását, mivel a kommunisták rendelkeznek a fegyveres erőkkel. Ezért szükség van katonai megszállásra, hogy lefegyverezzük őket és létrehozzuk a reguláris katonai és rendőri erőket." A francia diplomata azt válaszolta, hogy az országa nem érdekelt egy ilyen akcióban, de „szívesen támogatná Olaszország felhatalmazását" a feladat megoldására. Tacolinak nem volt felhatalmazása igenlő válaszadásra, de a beszélgetés újabb alkalmul szolgált neki ahhoz, hogy sürgesse az olasz katonai intervenciót a Tanácsköztársaság ellen. A két diplomata megegyezett abban, hogy Franciaország, Olaszország, Anglia és az Egyesült Államok bécsi képviselői rendszeresen összejönnek, hogy „kicseréljék nézeteiket a magyar helyzetről". Ugyancsak május 14-én Taeoli tájékoztatta kormányát arról a csehszlovák— jugoszláv megállapodásról, miszerint, amennyiben Jugoszlávia háborúba keverednék Olaszországgal, Csehszlovákia megakadályozza Jugoszlávia hátbatámadását egy harmadik ország részéről. Taeoli számára ez a megállapodás is arra szolgáltatott ürügyet, sürgesse Olaszország intervencióját a Tanácsköztársaság ellen, hogy ennek révén „Magyarországban értékes szövetségesre tegyen szert a csehszlovák—jugoszláv fenyegetéssel szemben". Az Aradon megalakult, Károlyi Gyula vezette ellenforradalmi kormányról még Taeoli is megírja (május 15-i táviratában), hogy „kevés bizalmat kelt maga iránt", s főként aradi polgárokból áll. Borghese herceg május 17-i táviratában azt állítja, hogy „az abszolút terror uralkodik Budapesten", de kénytelen elismerni: „A kormány az utóbbi napokban annyira megerősödött, hogy ma már kész minden eszközzel ellenállni mindaddig, amíg a katonai túlerőnek nem lesz kénytelen megadni magát." Egy nappal később Borghese közli, hogy a Kormányzótanács „az összes részvényeket, értékpapírokat és külföldi kötvényeket egy bankba gyűjtötte össze, egy másikba pedig az ékszereket". A herceg javasolja, hogy az antant képviselőit bízzák meg e bankok ellenőrzésével, nehogy ezeket az értékeket „propagandára vagy más törvénytelen célokra használják fel". 10*