Századok – 1975

Közlemények - Réti György: Olasz dokumentumok a Magyar Tanácsköztársaságról 645/III–IV

OI.ASZ DOKUMENTUMOK A MAGYAR TANÁCSKÖZTÁRSASÁGRÓL 647 mieinkkel szemben." Ennek ellenére megismétli, hogy ,,a bolsevizmus terjedésének megakadályozása céljából kívánatos a szövetségesek gyors beavatkozása, mert az olasz és amerikai csapatokat feltehetőleg ellenállás nélkül fogadnák." Ezt követően a Tanácsköztársaságról szóló bécsi táviratokat csaknem kivétel nélkül Tacoli márki, a bécsi katonai misszió politikai megbízottja, a budapestieket pedig Borghese herceg írta alá. Tacoli márki táviratait az jellemzi, hogy — egyrészt a Bécsbe érkező információk ellenséges tendenciája, másrészt magának Tacolinak a Tanácsköztársasággal szemben tanúsított ellenséges magatartása folytán — csaknem kizárólag negatív képet festenek a magyar proletárállam tevékenységéről és harcairól. Ezzel szemben Borghese herceg, különösen a kezdeti időszakban, bécsi kollégájánál objektívabban ír Tanács-Magyarországról. Ezt csak részben tulajdoníthatjuk annak, hogy ő a helyszínről jelentett. A viszonylag liberális beállítottságú herceg, akinek Magyarországon rokonai éltek, általában nagy szimpátiát tanúsított Magyarország iránt. De a Tanácsköztársaságnak a — Borghese számára is „szent" — magántulajdon ellen hozott intézkedéseivel párhuzamosan egyre inkább elmosódik a különbség a bécsi és a budapesti táviratok hangnemében. A június végén Borghese-t felváltó Cerruti pedig Tacolihoz hasonlóan ellenséges hangvételű táviratokat küldött a Tanácsköztársaságról. Borghese herceg első, Budapestről datálódott április 4-i táviratában sürgeti a Smuts-delegáció „vagy más hasonló" mielőbbi Budapestre küldését, a Tanácsköztársaság kormányával való tárgyalások céljából. Borghese javasolta, hogy Bajorországon, Ausztrián és Szlovákián át Olaszország teremtsen közvetlen kapcsolatot Tanács-Magyarországgal, és lássa el a szükséges szállítmányokkal, hogy „így csökkentse Magyarország függését az antanttól", azaz elsősorban Franciaországtól, amely Olaszország fő riválisa Közép-Európában. „Hogy időben érkezzünk — folytatja Borghese —, azonnal meg kell szüntetni Magyarország blokádját, és elő kell segíteni, vagy ha kell kikényszeríteni, a szabad kereskedelmet Magyarországgal, a csehszlovákok, románok és szerbek által elfoglalt területeken keresztül." A továbbiakban Borghese javasolta a közép-európai országok képviselői értekezletének összehívását az antant irányítása mellett, az ellentétek és közös érdekek, valamint a területi kérdések megvitatása céljából. Április 7-i táviratában Borghese arról panaszkodik, hogy az antant által Budapestre küldött Smuts angol tábornok „nagyon elzárkózóan viselkedett és nem vont be itteni tevékenységébe". Ennek ellenére ő tájékoztatta Smuts-öt az általános helyzetről, „megjelölve a lehetséges megoldást, amely a jelenlegi kormány mérsékeltebb pártjának (azaz a szociáldemokratáknak, — R. Gy.) megerősítésében keresendő". A távirat szerint Smuts látogatása csalódást keltett, mert magyar tárgyalópartnerei azt várták tőle, hogy először a Tanácsköztársaság általános nemzetközi helyzetéről tárgyaljon, nem pedig mindjárt a fegyverszünet és a semleges zóna konkrét kérdéseiről, amelyeket kisebb jelentőségüeknek tartottak. Borghese megállapítja, hogy a magyar sajtó „a legkorrektebbül és nagyon kedvezően fogadta Smuts misszióját és bízik visszatérésében". Érdekes belpolitikai helyzetértékelése is. „A szakadás a szocialisták és a kommunisták között egyre erősödik Budapesten; a kormányban enyhe jobbratolódási tendencia mutatkozik, amely — ha a közvetítő szocialista párt nem erősödik meg időben — a szélsőségesek hirtelen előretöréséhez vezethet". Borghese a szociális elégedetlenség csökkentése céljából sürgeti élelmiszerek és szén szállítását, hogy „a kormány fenn tudja tartani a rendet". Ellenkező esetre kilátásba helyezi, hogy a kormány „hatalma fenntartása és a tömegek kielégítése céljából kénytelen lesz erőszakos, energikus intézkedések megtételére, a burzsoázia és az arisztokrácia tulajdonának kisajátítására, amit különben fokozatosan tehetne meg, szociális reform formájában". A fentiek alapján Borghese „ésszerűnek" nevezi a tanácskormány válaszát Smuts javaslataira, s a tanácskormány