Századok – 1975
Közlemények - Réti György: Olasz dokumentumok a Magyar Tanácsköztársaságról 645/III–IV
648 RÉTI GYÖRGY legfontosabb képviselőivel folytatott beszélgetéseire hivatkozva ismételten sürgeti a tárgyalások folytatását, a semleges zóna létrehozását, az élelmiszerek és szén szállításá nak megkezdését. Április 10-ón az olasz katonai főparancsnokság Fiúméból arról értesült, hogy ,,a magyar vasutasok ultimátumot adtak át, amelyben sztrájkkal fenyegetőznek a maguk és a város szocialista munkás tömegei részéről, ha folytatódik a francia fegyverek berakodása a Tanácsköztársaság ellen harcoló csapatok részére". Április 10-i bécsi keltezésű táviratában Tacoli is felfesti a „vörös métely" veszélyét, amelyet a Tanácsköztársaság megerősödése jelent Ausztriára „és azt követően más országok számára is, beleértve Olaszországot is". Azt állítja: a rendszer „néhány ezer személy műve" és „csupán terror révén konszolidálódott". Borghese-vel ellentótben óva int, hogy „a tanácskormány jelenlegi engedékenységét" komolyan vegyék, mert ez „agresszív készülődést rejteget". Ezért ellenintézkedésként szükségesnek tartja Ausztria elfoglalását az antant csapatok által, ami lehetővé tenné egy „magyar nemzeti kormány" létrehozását a magyar — osztrák határ közelében (Szombathelyt említi). Sürgeti az Olaszországban tartott magyar hadifoglyok felfegyverzését, a Tanácsköztársaság ellen harcoló „nemzeti hadsereg" létrehozása céljából. Április 13-án Tacoli újabb „riasztó hírt" jelent Bécsből: a szegedi ellenforradalmi erők harcosai fegyvereiket eldobálva, állásaikat elhagyva „proletár barátságot kötnek a Tanácsköztársaság csapataival, majd hazamennek"; az így elhagyott Tisza-hidat francia csapatok foglalták el — közli a távirat. Kót nappal később Tacoli az általános hadkötelezettség bevezetéséről jelent, az önvédelmi intézkedést „a fegyverszünet megsértésének" nevezve. Borghese áprüis 15-én jelentkezik újból Budapestről. Táviratának hangneme a korábbiaknál ellenségesebb. Elítéli „a burzsoázia ós a magántulajdon ellen hozott abszurd ós káros intézkedéseket". Ugyanakkor az ellenforradalmi erők szervezkedéséről igen „finom" tónusban ír: „Létezik egy reakciós mozgalom, amely — ha nem leplezik le — hamarosan hírt ad magáról". Károlyi Mihályról megállapítja, hogy „kiváló viszonyban van a jelenlegi kormánnyal". Áprüis 20-án Borghese a román offenzíva megindításáról és a csehszlovák offenzíva előkészületeiről jelent. Közli, hogy a Tanácsköztársaság erre a Vörös Hadsereg mozgósításával válaszolt. Kilátásba helyezi „a kommunista rezsim felváltását egy mérsékeltebb szocialista és polgári kormánnyal", amely lefegyverezné a proletariátust és a régi hadsereg alakulataival „tartaná fenn a rendet". Ez a kormány elfogadná az antant hatalmak minden intézkedését. Borghese jelent a Károlyival folytatott megbeszéléseiről is, aki „közvetítőnek ajánlkozott, hogy elkerülhető legyen Magyarország végső katasztrófája". Az olasz herceg azonban nem nagyon bízott a magyar grófban, aki szerinte „az egész nemzetnek utat mutatott a káosz felé, és most egy mérsékelt rendszer előmozdítójaként kíván fellépni". Ezután újból Tacoli táviratai következnek, amelyekben beszámol az április közepén Budapesten tett látogatásáról. Először a Közellátási Népbiztosság vezetőjével, Erdélyi Mórral tárgyalt, aki sürgette élelmiszerek, textil- és fűtőanyagok szállítását Olaszország részéről, 200 millió korona értékben. Később Kun Béla is bekapcsolódott a megbeszélésbe és beleegyezett abba, hogy az antant ellenőrző bizottsága kontrollálja: az olasz szállítmányokat a lakosságnak és nem a hadseregnek juttatják el. Tacoli az olasz gazdasági befolyás növelése céljából ajánlotta a javaslat elfogadását, azzal érvelve, hogy a tanácskormány által vállalt fizetési kötelezettséget „bármely más kormány sem tagadhatja meg". Tacoli április 21-ón kelt bécsi táviratában már „a Kun-kormány agóniájáról" ír, amely „a gyors román győzelmek következtében" állt elő. A távirat szerint a magyar
