Századok – 1975
Tanulmányok - Tokody Gyula: A német munkásmozgalmon belüli erőviszonyok 1918 novemberében és decemberében 622/III–IV
A NÉMET MUNKÁSMOZGALMON BELÜLI ERŐVISZONYOK 641 hoz ragadjuk a hatalmat. És ha miénk lesz a hatalom, nem engedjük, hogy a nemzetgyűlés kicsavarja a kezünkből. . . "1 9 Paul Levi, e napirendi pont előadója, válaszában viszont azt állította, hogy a munkásság, továbbá a kispolgárság és a mezőgazdasági proletariátus még távol áll a forradalmi mozgalomtól, s óva intett attól, hogy az országos helyzetet Berlin, Rajna-Wesztfália, Felső-Szilézia és München alapján ítéljék meg.20 De lehetséges, hogy még Paul Levi is túlértékelte a forradalmi erőket. Egyes későbbi feltevések szerint ugyanis az új párt még a legdöntőbb centrumokban — Berlinben, Lipcsében, Halléban, Brémában stb. — is legfeljebb a független szociáldemokraták 5%-át tudta magához ragadni.21 A vita mindenesetre arra enged következtetni, hogy maguk a vezetők sem tudták felmérni a párt tömegbefolyását. A kongresszus túlzottan Berlin és néhány más ipari centrum befolyása alatt állt. Nemcsak azért, mert a fővárosban — mint említettük — ezekben a napokban hatalmas tömegdemonstrációk zajlottak le, hanem azért is, mert a delegátusok jelentős része Berlinből (a 83 egykori spartakista közül 16), a Rajna-vidék, valamint Szászország, Thüringia és Bajorország nagy városaiból került ki.2 2 Számszerűen — különböző feltételezések szerint — a pártnak a megalakuláskor országosan is csupán néhány ezer tagja lehetett, s Berlinre vonatkozóan még óvatos, reálisnak tekinthető becslések sincsenek.23 A tíz hónappal később — 1919 októberében — súlyos, a pártszervezetek kiépítését erősen gátló osztályküzdelmek után, illegális körülmények között megtartott második kongresszus idején a pártnak országosan 106 000, Berlinben pedig 12 000 tagja volt.2 4 Némi támpontot nyújt a szervezeti szabályzatra vonatkozó javaslat egyik megjegyzése is, amely szerint minden, az alapító kongresszuson képviselt helység legalább 250 tagot számlált.2 5 Berlint is ide számítva, ahol egyébként 16 kerület külön-külön képviseltette magát, a kongresszuson a mandátumvizsgáló bizottság jelentése szerint 46, későbbi, a „Nemzetközi Kommunisták" küldötteit is figyelembe vevő számítások alapján, 56 helységet képviseltek a delegátusok.2 " E szerint tehát minimálisan 10—12 ezer kommunistáról, illetve szimpatizánsról lehetett ebben az időben szó. Ugyanannyira becsülik a spartakisták által szervezett és vezetett Roter Soldatenbund létszámát is, amelynek egységei megtalálhatók voltak az ország minden fontosabb városában, de főleg Berlinben.27 A hozzávetőleges kép kiegészítése érdekében, továbbá a pártalakítás után néhány nappal bekövetkező forradalmi felkelésnek a megértése céljából figyelembe kell végül vennünk a forradalmi bizalmiak (Obleute) mozgalmát is. A Német Kommunista Párt alapító kongresszusa behatóan foglalkozott ezzel a kérdéssel. S bár nem sikerült elérni, hogy ez a novemberi forradalomban is 19 Protokoll dee Gründungsparteitages. . . 123. — A szavazás eredménye uo. 160. 20 Uo. 169. 21 Flechtheim: i. m. 129. 22 Lásd a mandátum-vizsgáló bizottság jelentésót: Protokoll dee Gründungsparteitages. .. 161. 23 Flechtheim szerint a fővárosban csupán 50 tagja lett volna a pártnak a megalakulás pillanatában. E feltételezést azonban — irrealitása miatt — még a nyugatnémet Hermann Weber is elveti. Vö.: Flechtheim: i. m. 29 (Weber előszava). 21 Uo. 29, ill. 145. 25 Vö. Der Gründungsparteitag. . ., 305. M Flechtheim-, i. m. 26 — 27 (Weber előszava). 27 Vö. Oeckel: i. m. 46. — Geschichte der deutschen Arbeiterbewegung 3. köt. 144.
