Századok – 1975
Tanulmányok - Frank Tibor: Magyarország az angol publicisztikában (1865–1870) 574/III–IV
604 FRANK TIBOR gét a Fraser's Magazine is, elfogadva egyébként a dualisztikus szerkezet lényegét.204 Magyarország akkor fog részt vállalni a birodalom terheiből, ha teljesítik követeléseit — mondja a Fortnightly Review cikke. A hangsúlyozottan magyar-barát írás megállapítja, hogy „Magyarországon a nemzeti párt (sic) maga a nemzet".205 A csatlakozást az új államszerkezethez azonban csak fenntartással fogadja el. ,, . . . Magyarország . . . nem lesz hajlandó külföldiek soknyelvű gyülekezetével társulni, . . . ahol valami pápista, bigott tiroli vagy báránybőrsubás rutén voksa is számítana."20 6 Valószínűtlennek érzi a questio vexata: a dualista alapon való rendezés lehetőségét a Westminster Review szerzője is. ő az egyetlen, aki rámutat arra, hogy még ez a megoldás sem rendezné a birodalom valamennyi problémáját, hiszen igazságtalan a szláv népekkel szemben. Míg a Fraser's Magazine az elképzelhető megoldások közül a legjobbnak tartja, hogy a birodalom lakosságának 66%-át kitevő szláv népesség egyharmada Pest, kétharmada pedig Bécs körül csoportosuljon a két nagy részre osztott monarchiában, a Westminster Review szót emel a terv ellen. A cikk szerint nem valószínű, hogy Ausztria valaha is teljesen németesíthető lesz, vagy, hogy a német elem túlsúlyba kerül a birodalom egyik felében, a magyar pedig a másikban. Figyelmeztet arra, hogy Ausztria mintegy 35—36 milliós lakosságából több mint 15 millió szláv.207 A Spectator ugyanebben a szellemben foglal állást.208 Az elmondottakat összegezve láthatjuk, hogy a kiegyezés tervét mint koncepciót a megfigyelők örömmel üdvözölték, de megvalósulásában több oknál fogva kételkedtek. A birodalom belpolitikai problematikájának, szerkezeti kérdéseinek angol felfogásához a legjellemzőbb adalékokat az a több helyen is felbukkanó hasonlat kínálja, amely Ausztria és Magyarország, illetve Ausztria és más tartományok viszonyát az angol—ír párhuzammal igyekszik megvilágítani, az angol olvasóhoz közelebb hozni. Nagy-Britannia beiszerkezeti problémáinak megoldásában — később, Gladstone idején — különösen nagy jelentőségre tett szert a Monarchia példája,209 és ezért fokozottan érdekes megvizsgálni a magyar példa előfordulásait a századnak ebben az időszakában. E néhány gondolat részét képezi az angol (és ír) politikai érvelés történetének, egyszersmind jellegzetes részlete a hazánkról külföldön kialakított politikai-történeti képnek is. A legvilágosabban a Fraser's Magazine fogalmazza meg a tételt. „Az angol olvasók talán akkor fogják legjobban megérteni Ausztria egész hely-204 Austrian Politics, 474. 205 Recent Austrian Policy, 72. 206 Uo. 207 The Situation in Austria, 377, 386—9. — Austrian Politics 474. 208 The Prospects of Austria and Hungary, 1429. 209 Ld. Gladstone-nak az ír kérdésben elmondott parlamenti beszédeit 1886-ban és 1893-ban, melyekben a Monarchia által képviselt, dualista szerkezetet követendő példaként említette (Hansard's Parliamentary Debates, 3rd Series, 1886, Vol. CCCIV, London, 1886, 1047 — 8, 1640—1; ill. The Parliamentary Debates, 4th Series, 1893, Vol. X, London, 1893, 1607 — 9). Hasonló érvekkel támogatta miniszterelnökét az 1893-as vitában James Bryce, aki mint „Chancellor of the Duchy of Lancaster" a kabinet tagja volt (Hansard, 4th Series, 1893, Vol. VIII, London. 1893, 1423-4). Ehhez ld. Marczali Henrik: Az angol—magyar érdekközösségről a múltban (Századok, 1919, 122). — Az ír—magyar párhuzamról ld. továbbá: Friedrich Fardinand Beust : Memoirs of..., Written by Himself (London, 1887, I /XXXV-XLIX); Arthur Griffüh: The Resurrection of Hungary: a Parallel for Ireland (A series of articles, repr. from The United Irishman', Dublin, 19041, 19183, 99).
