Századok – 1975
Tanulmányok - Frank Tibor: Magyarország az angol publicisztikában (1865–1870) 574/III–IV
MAGYARORSZÁG AZ ANGOL PUBLICISZTIKÁBAN 601 ban, s amellett, ahogyan a Fortnightly Review mondja, illusztrációul is szolgál Bécs manipulatív politikai módszereit illetően.186 Erdély és Magyarország viszonyáról szólva az angol állásfoglalás — kevés megfigyelő kivételével — egyértelmű. Tekintet nélkül a „faji", nyelvi és érdekbeli különbségekre, a helyi féltékenységekre és adminisztratív problémákra, ,, . . . Erdély jövendője elszakíthatatlanul össze van kötve Magyarországéval. . . . ugyanúgy viszonylik ez utóbbihoz, ahogyan Wales Angliához: Magyarország hatalmas síkságai mellett a felföld (Highlands) szerepét tölti be."187 Amíg tehát a nemzetiségek tekintetében az angol közírók felhívják a figyelmet az éles és veszélyes ellentétekre, és az elszakadás lehetőségét is latolgatják, a területi különválás eshetősége éppen nem merül föl.18 8 A nemzetiségi ellentétek bemutatása egyáltalán nem arra szolgál, hogy a birodalom — illetve Magyarország — egységét megbontó tendenciákat a helyzet megoldását célzó törekvésekként ünnepeljenek. A cél sokkal inkább az, hogy rámutassanak minden olyan tényezőre, amely veszélyeztetheti a birodalom egységét, amely Anglia számára mindenképpen fontos érdek. Ezért reménykedik a Fortnightly Review például már ekkor abban, hogy az erdélyi országgyűlés ki fogja mondani a visszacsatolást,189 jóllehet világosan látja a nemzetiségek szembenállásából adódó problémákat. Az erdélyi nemzetiségek és egymáshoz való viszonyuk bemutatását főként Bonernek köszönhetjük. A nemzetiségekről alkotott képében magyarellenes beállítottságát a szászok iránti rendkívüli rokonszenv és különösen heves románellenesség egészíti ki. Egész fejezeteket szentel a szászoknak. Együttérző módon ismerteti véleményüket, mely szerint ha már kell lennie centralizációnak, ők szívesebben látnák a középpontot Bécsben, mint Pesten, hiszen az előbbi a civilizáció központja és a kapcsolatot jelenti a nyugattal, az utóbbi pedig a civilizáció határán fekszik.19 0 Újra meg újra visszatér a szász— magyar politikai ellentétekre.19 1 Rendkívüli elismeréssel emlékezik meg a szász értelmiségről, ezen belül is főképpen a papságról. A szász papok háza „oázis a sivatagban", ami többek között a nyugati civilizációval fenntartott állandó, eleven kapcsolat következménye. Elragadtatása csak fokozódik, mikor kiderül, hogy még az ő nevét is ismeri egyik-másik. Ez és a szász papság általában is széleskörű angol vonatkozású műveltsége meglepi és fokozza irántuk érzett nagyrabecsülését.19 2 Boner itt ugyanakkor nem jelzi világosan, hogy a szászok készségét a birodalom határain kívül élő protestáns németekkel való kapcsolattartásra éppen a Habsburg-kormányzat protestáns-ellenes politikája erősíti, s részben ugyanezzel magyarázható kultúrájuk angol orientációja is. Mindezzel szemben áll a románokról rajzolt, már-már ellenséges képe. A független román állam lehetőségére gondolva óva inti Ausztriát: ne bízzon e románokban. „Ausztria téved, ha hűségükre támaszkodik, mert nincs olyan kötelék, amely hozzá fűzné őket. Bár uralma alatt élnek, az utolsó emberig Oroszország felé tekintenek, amelynek uralkodója egyházuk feje. Semmi kö-186 Recent Austrian Policy, 60—3. 187 The Athenaeum, 1865. nov. 11., 643. 188 J. W. Wilkins: i. m. 131 — 2. 189 Recent Austrian Policy, 62—3. 190 Ch. Boner: i. m. 260. 191 Uo.: 253-6, 555. 192 Uo.: 53-4, 55-6, 124, 187 — 8, 56.
