Századok – 1975
Tanulmányok - Frank Tibor: Magyarország az angol publicisztikában (1865–1870) 574/III–IV
602 FRANK TIBOR zük sincs a nyugathoz ; reményeik keletről biztatnak és gondolataikban mindig él a lappangó bizakodás, hogy egy napon . . . nagyszámú és hatalmas román nemzet jön létre."19 3 Fölidézi a román gyújtogatásokat és kegyetlenkedéseket a forradalom napjaiból, és figyelmeztet az erdélyi románok kulturális elmaradottságára. Több történetet beszél el a román papság szerinte igen alacsony szellemi színvonalának illusztrálására.19 4 Nagy veszedelemként állítja be, hogy a politikai élettől távol maradó magyarok és a számszerű kisebbséget képviselő szászok helyére a vállalkozó szellemű románok lépnek.195 Itt — többek között — újra a birodalom egységének féltése játszik szerepet Boner érvelésében, akinek — ekkoriban eléggé magányosan képviselt —• nézete szerint az önállósuló román politika előbb-utóbb elszakadással fenyegeti a birodalmat. Boner — és később Stephen is — megjegyzi, hogy a magyarok a románok tetteit is az osztrák kormányzat számlájára írják.196 A ,,belszerkezeti" rendezés problémái A nemzetiségi probléma ebben a periódusban kisebb figyelmet ébresztett, mint a birodalom politikai problematikájának másik nagyon jelentős vonatkozása, az osztrák—magyar viszony. A publicisztika érdeklődésének homlokterében kétségkívül a készülő kiegyezési tervek állanak, s angol nézőpontból Bécs és Pest viszonya, illetőleg az ezzel sok ponton érintkező német egység kérdésköre jelenti az európai érdekű problémát. Az ősi alkotmányhoz való tántoríthatatlan ragaszkodás angol visszhangját elemezve láttuk, hogy a megfigyelők — Bonertől eltekintve — egyenesen az angol politikai ideálok megtestesüléseként értékelik ezt a politikát. Még a Westminster Review cikkírója is úgy ítéli meg, hogy „Magyarország most minden valószínűség szerint annak köszönheti önállósága megőrzésének utolsó lehetőségét, hogy ragaszkodott történelmi jogaihoz, a nemzeti fejlődés követelményeihez, és hogy Ausztria népének nagy része magától értetődően visszautasított mindenféle merev, centralizált rendszert . . ."197 A cikkíró még azt is hozzáteszi, hogy a magyarok ragaszkodása az alkotmányhoz nagyban segítségére volt a birodalom másik felében élő népek hazafias törekvéseinek. Ahogyan azonban ellentmondást láttunk 48 és 49 megítélésében, nem kevésbé sajátos az az összkép, ami a tervezett dualisztikus szerkezet megítélése és Magyarország ebben játszott szerepének értékelése nyomán kibontakozik. Űgy tűnik ugyanis, hogy míg a bukott forradalom utáni magyar politikai passzivitás az angol politikai eszmények híveinek rokonszenves, addig az ország betagozódása a dualisztikus államszerkezetbe a politikai gyakorlat érdekeinek kedvez. Az európai hatalmi egyensúly kérdése pedig eléggé fontos gyakorlati problémát jelentett még mindig Anglia számára ahhoz, hogy a dualista szerkezet létrejöttét mindenképpen örömmel üdvözölje. Ezért látja és láttatja a legtöbb esetben a hosszú politikai küzdelem méltó befejezésének a tervekben már érlelődő kiegyezést. A dualista szerkezet létrejötte ekkor azonban még nagyon is problematikusnak tűnik. 193 Uo.: 394. 194 Uo.: 228 — 231, 320-3, 394, 366-371. 195 Uo.: 277, 394, 669. 196 Uo.: 232. — L. Stephen: i. m. 677. 19' The Situation in Austria, 365.
