Századok – 1975
Tanulmányok - Frank Tibor: Magyarország az angol publicisztikában (1865–1870) 574/III–IV
594 FRANK TIBOR egyes megyék között demokratikus jellegük szempontjából, mint volt Angliában a borough-к között az első Reform Bili (1832) előtt.141 Patterson figyelmét a társadalom tanulmányozása során talán a parasztság ragadja meg leginkább. Megfigyelése szerint a magyar paraszt álma a földbirtok, ami — véleménye szerint — önmagában is elegendő ahhoz, hogy a paraszti osztályt megvédje „szocialista tanok, vagy éppen a »mindenki egyenlő« demokratikus eszméjének" elterjedésétől.142 A magyar paraszt meg van győződve arról, írja továbbá, hogy más országokban nincsen elegendő ennivaló. Erre egyrészt az Alföldre történő szlovák, román és német bevándorlás nyomán, másrészt egy-egy felsőmagyarországi vagy erdélyi ínség idején szerzett személyes tapasztalatai alapján következtet.14 3 A magyar paraszt jellemzésénél hangsúlyozza ravaszságát, udvariasságát, jószívűségét, a nőhöz való viszonyában egy fajta keleties felfogásra, szolgáival kapcsolatban patriarkális viszony nyomaira utal.14 4 Érdekesek azok a megjegyzései is, melyekben a magyarok általános jellemzésére tesz kísérletet. Megállapítja például, hogy a magyarok túlzott fontosságot tulajdonítanak saját szerepüknek Európában. Azt is észreveszi ugyanakkor, hogy a magyarok szokásaik, magatartásuk szempontjából az átalakulás korszakában vannak, ,,a korábbi barbárság és a benyomuló civilizáció különös keverékét mutatják".14 5 Patterson figyelme a magyarországi társadalmi szerkezet vizsgálata mellett kiterjed a birodalom nemzetektől elidegenedett kasztjaira is. Rend- < kívül tanulságos például az a beszélgetés, amelyet egy katonatiszttel folytat, s melyhez reflexiókat fűz a birodalmi hadsereg társadalmi és politikai szerepére vonatkozóan. „Melyik nemzetiséghez számítja magát? — Egyikhez sem — hangzott a válasz —, a hadsereghez tartozom, egy katona gyermeke vagyok. — Emlékszem, egy osztrák tiszt megjegyezte egyszer: » A legjobb az, hogy a hadsereg nem tartozik egyetlen nemzetiséghez sem, illetve hogy maga is különálló nemzetiség.« Ez nem teljesen igaz az egyes katonák szempontjából, de elég j közel áll az igazsághoz, ahhoz, hogy igazoljon egy francia katonai szakírót, aki az Osztrák Birodalom egyetlen, bár igen nagyhatalmú támogatójának nevezte a hadsereget."146 Patterson e néhány jelzése nyomán világosan kirajzolódik a birodalom „nemzetek feletti" tisztikarának jellegzetes gondolatvilága. Patterson sajátos, epizódokból, részmegfigyelésekből, rövid, sokszor különálló esszékből összeszőtt könyvének jellege nem nagyon teszi lehetővé, hogy a társadalmi struktúra egységes, kerek analízisét kérhessük tőle számon. Hasonlóképpen mozaikszerű az a kép is, amelyet a társadalom életének sokféle problémájáról ad. Ebben a vonatkozásban pedig jószerivel egyedül reá számíthatunk, hiszen a korszak többi publicisztikai terméke szinte kizárólag politikai kérdésekkel foglalkozik. Megfigyelései közül feltétlenül ki kell emelnünk a vallás helyzetére, szerepére tett utalásait. A protestáns angolt (és angolnak ő a tipikus, nem pedig a katolikus Mrs. Byrne!) meglepi, hogy a hazájában legbensőbb magánügynek tekintett vallásnak Magyarországon milyen gyökeresen eltérő szerep jut. „. . . Ausztriában és Magyarországon gyakorlatilag úgy vélik, 141 Uo.: 1/286. 142 Uo.: 1/150—1, 335. < 143 Uo.: 1/151 — 3. 144 Uo.: 1/161 — 5. 145 Uo.: 11/179, 1/14. 146 Uo.: II/287.
