Századok – 1975
Tanulmányok - Szabad György: Kossuth az Amerikai Egyesült Államok politikai berendezkedéséről 551/III–IV
KOSSUTH AZ USA POLITIKAI BERENDEZKEDÉSÉRŐL 569 jelenti a kevesek gyámkodása alól, minthogy önkormányzatot jelent), mondom, a demokrácia ellenségei mindenkit a világon rá fognak szedni a hazugsággal, hogy a nagy kísérlet kudarca a demokráciában rejlő fogyatkozásoknak tulajdonítható."10 2 Kossuth, aki annak idején, mint pályakezdő cáfolandó tételként idézte a konzervatív De la Motte gróf gúnyos megállapítását, miszerint az Egyesült Államok túl rövid ideje áll fenn ahhoz, hogy példa lehessen, most szorongott a „példáért", s ez magyarázza a magánlevelében oly magasra csapó indulatot. Mégis a vétket enyhítendő — mutatott rá— maga is az „idegen uralom" ellenfeleként — hogy a rabszolgaság az angol gyarmati uralom maradványa volt, és nem szerves, hanem idegen elemként élt tovább az általa demokratikusnak tekintett kormányzati rendszer keretei között. Kossuth a polgárháború befejezése idején fájdalmasan regisztrálva Lincoln halálát, „az emberiség jövendője" szempontjából végtelenül fontosnak ítélte, hogy „a democratiai elv Americában" sikerrel jutott át az „irtózatos tűzpróbán".10 3 Visszatekintőén pedig így írt: „le van mosva a rabszolgaság szégyenfoltja a tengerentúli nagy köztársaság büszke cimerpajzsáról, s ama szégyenfolt helyén . . . egy új jövőnek, a népek öncéliasságának hajnala pirladozik".104 A ,,Presidency" kritikája Kossuth nemcsak a rabszolgaság rendszerét illette kritikával az amerikai politikai berendezkedéssel foglalkozó megnyilatkozásaiban. Nem letörlendő szégyenfoltnak ugyan, de a demokratikus intézményrendszer követelményeivel egyes vonatkozásaiban ellentétben állónak ítélte a ,,presidency"-t, a sajátos amerikai elnöki intézményt, nem kevéssé a hatalomnak túlzottan széles körű összpontosítását az elnök kezében. Kossuth az Egyesült Államok történelmi teljesítményének nagyra értékelt elemét látta az elnökök választásának megszilárdult rendszerében. Feljegyzéseiben nagy elégedettséggel idézte James Buchanan londoni amerikai nagykövet, később államelnök kijelentését, amit az 1850-es évek derekán egy az európai emigráció vezetőinek részvételével tartott ebéden tett azzal kapcsolatban, hogy a részvevők egyike Washington érdemének tudta be, hogy hatalma teljében sem gondolt monarchia alapítására. „Buchanan . . . komoly eréllyel . . . így nyilatkozott: Washington kétségtelenül igen becsületes ember volt. Azonban, a mi azt illeti, hogy magát királlyá nem tette, ebben neki nem oly nagy az érdeme, mint az urak hinni látszanak. Mert én . . . biztosíthatom önöket, hogy ha Washington csak legkisebb jelét adta volna is annak, hogy koronára vágyik ... a legközelebbi huszonnégy óra alatt »a feje ugyanúgy a porba gördült volna, mint hadseregének bármelyik egyszerű katonájáé«". Az anekdotázás eszközével hazai kortársainál sokkal kevésbé élő Kossuth részéről a történet feljegyzése és hangsúlyos idézése őszinte elismerést jelez.105 A demokratizmus méltánylandó érvényesülésének minősítette azt is, hogy az Egyesült 102 Kossuth (Turin, 1863. jan. 10.) - W. G. Langdon-nak, OSzKk. 103 Kossuth, (Turin, 1865. április) — Ch. Gilpin-nek;, „Alkalmi jegyzetek. (1865. május.)". OL. R. 90. I. 4336, 4345. 101 Kossuth Lajos: Előszó... (1885.) Kossuth Lajos iratai összevont népies kiadásban. (Szerk. Helfy Ignác.) Bp. 1887. 10. 105 „Alkalmi jegyzetek. (1865. május.)" OL. R. 90. I. 4345; vö. KLI. VII. (S. a. r. Kossuth Ferenc.) Bp. 1900. 433 — 434.
