Századok – 1975
Tanulmányok - Szabad György: Kossuth az Amerikai Egyesült Államok politikai berendezkedéséről 551/III–IV
568 SZABAD GYÖRGY kényes belpolitikai egyensúlyának kialakulása idején hivatalosan is az egyik oldalon kötelezte el magát — a békebontó szerepébe kerül.9 7 Nagyon kérdéses, volt-e akárcsak valami szerepe is Kossuth korábbi érvelésének abban, hogy Seward — mint ismeretes — 1858-ban eljutott addig, hogy maga is „elfojthatatlan konfliktust" lásson a rabszolgakérdésben.98 Az azonban bizonyos, hogy Kossuth idézett 1865. évi feljegyzése hajdani vitájukról korántsem Seward 1858-as megnyilatkozásának és az azt követő fejleményeknek a hatására visszavetített fantáziatermék volt. 1857-ben nemcsak a rabszolgatartás következetes ellenfeleként,89 hanem ,,a demokratikus példa" jövőjét is féltő aggódással szólva a mind feszültebbé váló amerikai belső helyzetről, egyik angliai előadásában a békés megoldás lehetőségének azokat a reményeit cáfolta és érdemileg ugyanazokkal az érvekkel, amelyek — 1865-ös feljegyzése szerint — Sewarddal folytatott hajdani eszmecseréjük során már megfogalmazást nyertek. Annak a véleményének adott immár nyíltan kifejezést, hogy az USA meg fog szabadulni az „óriási poliptól", „a négerek rabszolgaságának öröklött átkától", ha nem is békés úton: „Elkerülhetetlennek tartok egy heves válságot. A válság rettenetessé válhat, megosztó próbatételnek vetheti alá a demokratikus alapelv életképességét, sőt a dicső alkotást magát is alapjában rendítheti meg; mindazonáltal egyfelől a történelem logikája, másfelől az amerikai nép jelleméről szerzett ismereteim nem engednek kétkednem abban, hogy a nagy köztársaság diadallal jut ki a válságból, és a demokratikus alapelv diadalmas életképességének példája Amerikában" tovább áraszthatja hatását.10 0 A polgárháború kritikus időszakában Kossuthot — egy magánlevelének tanúsága szerint — mégis elfogta a kétség az Egyesült Államok jövője iránt. Történelmi visszapillantásában ismét rámutatott ugyan arra, hogy „a rabszolgaság átkát Ánglia hagyta örökül rájuk", de egy Garrison indulatával rótta fel, hogy „a nagy amerikai köztársaság megalapítói feláldozták a demokratikus alapelv követelményét a pillanatnyi célszerűség szempontjainak, hazugsággá tették Függetlenségi Nyilatkozatuk első nagy alapelvét101 és meghamisították a demokratikus intézményeket törvényesítve a leggyalázatosabb eltérést tőlük, tudniillik a legrosszabbikát, a legistentelenebbikét minden oligarchiának, a faji oligarchiát". Kifejezte ugyan reményét, hogy a polgárháború végül is a rabszolgaság felszámolását eredményezi, de aggódott, nehogy az USA felbomlásához, annak a „példának" a bukásához vezessen, amire politikai pályája során — nem ritkán önmaga bíztatására is — annyiszor hivatkozott. Félt, hogy „a tiszta demokratikus alapelv érvényesítésének első nagyszabású kísérlete összeroppan és tönkremegy. És a legrosszabb a dologban az, hogy az ellenségei a demokráciának (ami az emberi nem felszabadítását 9' „Alkalmi jegyzetek (1865. május)" OL. R. 90. I. 4345. 88 Johnson: i. m. 717. Vö. FuLszky: i. m. II. 121. 99 Hogy annak tartották, azt jól tanúsítja többek között Harriet Beeeher Stowe látogatása nála angliai útja alkalmával és a száműzött magyar politikusról alkotott igen kedvező véleményének megörökítése. Vö. Trencsényi-Waldapfel Imre: Kossuth és Beecher-Stowe találkozása. PH. 1934: 294. sz. Idézi: Csabai Tibor: Kossuth Lajos és az irodalom. Bp. 1961. 217-218. 100 Előadás Glasgow-ban, 1857. szept. 7-8-án. OL. R. 90. I. 2635, 2637. 101 Kossuth az Amerikai Függetlenségi nyilatkozatnak a „minden ember egyenlőnek teremtetett, a teremtő által ugyanazokkal az elidegeníthetetlen jogokkal ruháztatott fel" fordulatára utalt. Vö. The essential Jefferson. (Ed. Albert Fried.) New York. 1963. 118.
